-
Hiszek a változás erejében
Hiszek a változás erejében mottóval festménykiállítás nyílik 2024. április 24-én, szerdán 18.30 órakor a székesfehérvári Castrum Hotelben. Márfy Gabriella és Tomek Noémi közös ihletésű tárlata nyár végéig látogatható.
2024.04.23. -
A középkor művészete
A középkori festészetről és szobrászatról szól Szűcs Erzsébet művészettörténész előadása április 25-én. A Városi Képtár – Deák Gyűjteményben csütörtökön 17 órakor kezdődő Műtárgyak és sorsok előadássorozatban az érdeklődők megismerhetik egyes korszakok fontos és ismert alkotásait és a hozzájuk kapcsolódó emberi sorsokat.
2024.04.23. -
Élő Ige
A református egyház az Élő Ige évét éli, ezért a Budai úti református templom gyülekezete vasárnaptól szerdáig négy napos előadássorozatot szervezett. Az első alkalommal Németh Tamás, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora tartott előadást.
2024.04.23. -
Az én természetem
Nagy érdeklődés mellett nyílt meg, Babos Rita természetfotós első kiállítása. Az én természetem című tárlat az Zsolt utcai Közösségi Házban tekinthető meg.
2024.04.23.
Narrátorként láthatjuk Mihályi Győzőt az idei szertartásjátékban
Mondhatjuk azt is, hogy már az lenne meglepetés, ha nélküled rendeznék a szertartásjátékot..
Igen, biztosan elvonási tüneteim lennének, ha kimaradnék a szereposztásból. Augusztus az a Koronázási Szertartásjáték hónapja, micsoda dolog lenne, ha a Balaton partján lógatnám a lábamat. Nem jövök rá az okára, de örömmel tölt el, hogy minden évben rám gondol Szikora János rendező.
Évről évre változó szerepekben tűnsz fel, ez segíti a folyamatos megújulást?
A kezdetekkor, mikor bekerültem a darabba szertartásmestert játszottam, nem is volt egyszerű, hiszen István koronázásáról keveset tudtunk. Elmeséltem magát a történetet, igyekeztem minden apró mozzanatra felhívni a nézők figyelmet, s ez elnyerte az emberek tetszését. Következő évben már krónikást, aztán érseket testesítettem meg, ami felemelő érzés. Érsekként egy leendő királynak a fejére tenni a koronát gyönyörű pillanat, egyszerűen borsódzik a hátam. Olyan, mintha egy színdarabban rájössz valamire, megvilágosodsz. Új lendülettel vágok neki a szerepemnek, mesélőként fontos szerepem van abban, hogy vezessem és lekössem a nézők figyelmét.
Kivétel nélkül minden színművész társadat mindig megérinti a Nemzeti Emlékhely.
Semmihez sem fogható a helyszín, emelkedett hangulata van. Leírhatatlan, mikor 2013-ban és 2014-ben szertartásmesterként elsőként beléptem a Nemzeti Emlékhelyen felállított színtérre. Komoly feladat lehetett a mérnököknek úgy alátámasztani a színpadot, hogy úgy óvják meg a szakrális hely felbecsülhetetlen értékeit, hogy a darab közben azt érezzük, mintha a történet most játszódna.
Immáron a hatodik szertartásjáték következik, mégis mindig sikerül megújulnia a darabnak.
Ahogy a fantázia végtelen, úgy a variációs lehetőségek itt is határtalanok. Figyeljük csak meg, a szertartásjáték egyik központi eleme is, az oltár milyen változó funkciókat tölt be. Egyszer szenthely, amelynek meg kell adni a tiszteletet, máskor pedig üldözés, gyilkosság helyszíne. Az az izgalmas, hogy a főkeret a koronázás állandó, persze változó szereposztással és történettel. Ilyen szempontból nem nehéz megújulnia a darabnak, hiszen az Árpád-ház kriminalisztikai történetekkel gazdagon van át szőve.
Miben látod a szertartásjáték népszerűségének a titkát?
Szerencsére az embereket egyre jobban foglalkoztatja a múltunk. Érdemes megnézni, hogy őseinkről, gyökereinkről viszonylag keveset tudunk, tekintve, hogy szűkösek a forrásaink. Nem véletlen, hogy mi magyarok fent maradtunk. Kitűnő példa, mikor a mélyen vallásos István király Máriának felajánlotta az országot, hogy népünket megtartsa. Szent István a kereszténység erejében látta az ország jövőjét. Gondoljunk csak bele, hány nép tűnt el a világtérképről, de a magyar nem, mert össze- és megtartó erő lakozik benne. Táplálkoznunk kell a történelmünkből, van mire hivatkoznunk, hogy milyen erős vezetőnk volt. Ebbe belegondolva mindig feltöltődhetünk, kicsit úgy mintha a Himnuszt, vagy a Szózatot szavalnánk. A szertartásjátékban nemcsak szereplőként, hanem nézőként is felemelő érzés részt venni.