"Mindenben a szépet keresem..."

A 90 éves Sándorfalvi Sándor festőművészt köszöntötték a város vezetői, pályatársai, családja és barátai a Pelikán Galériában.

 Warvasovszky Tihamér polgármester ünnepi beszédében kiemelte: Sándorfalvi Sándor, Sanyi bácsi élete összenőtt Alba Regiaéval, hiszen hosszú éveken át állt és áll a köz szolgálatában, a kultúráért, és mindvégig a szerény egyéniségével alkotott. Õ nem a szavak embere, nem dicsekszik, egyszerűen csak teszi a dolgát, és elkáprásztat bennünket a művészetével.

 Sobor Antal a következő szavakkal köszöntötte az ünnepeltet:
" Néhány évvel ezelőtt azt írhattam Sándor bácsiról, hogy jóval túl nyolcvanadik életévén még mindig fiatalosan szaporázza lépéseit reggelente a lakásától a műterméig, vagyis a Kossuth utcától a Vörösmarty térig. Ma 90 éves - és hála Istennek most is ugyanazt mondhatom: fáradhatatlanul rója ezt az utat, mert változatlanul friss az érdeklődése, figyelme és készsége a festészet iránt. Nagy és kivételes adomány ez. Hogy valaki ilyen magas életkorban is késztetést érez vásznat emelni a festőállványra, kezébe ecsetet venni. Merthogy nem tud betelni - sem télben, sem nyárban - a táj szépségével, utcák és terek csöndjével, egy csokor virág csodájával - egyáltalán, hogy tündér változatok műhelye a világ.

– M. Tóth István festőművész több évtizede ismeri a Mestert. Milyen érzés pályatársat köszönteni?
– Nagyon büszke vagyok rá. Abból a körülményből, amiből és főleg ahogy kinőtt ebbe a magasságba, életvitele, életszeretete, fáradhatatlansága egészen kivételes. Ez az önerőből teremtett gazdagság példaértékű lehet a jövő nemzedékének is. Nem csak a középiskolák, egyetemek teszik az embert gazdaggá és boldoggá, hanem itt van ez az akaraterő, az örök kíváncsiság, a szép és jó keresése, amit érdemes követni.

 Sándorfalvi Sándort pár percre sikerül "kiszabadítani"  a köszöntők táborából. Mosolyogva eleveníti fel a múltat, az indulást:
– Lehettem talán nyolc éves, amikor szülőfalumban, Pencen élt egy tanító, aki a nyári szünetben mindig festegetett. Gyakran arra ténferegtem, s elnéztem ahogy dolgozik. El is határoztam, hogy én is olyat fogok alkotni, mint ő. No, ez az akarat a mai napig tart... Érdekelnek a szeretettel foglalkozó témák, a természet: a vizes tájak, az erdők, a Balaton, a Duna.
– Elnézve az Ön festményeit, nekem az az érzésem, hogy ezekről a képekről a békesség, a nyugalom köszön vissza...
– Igen. Én magam sem vagyok egy kötekedő alkat, tudtommal haragosaim sincsenek. Szeretem a békességet, a nyugalmat, a csöndet. Remélem, mindezt boldogságot árasztó színeimmel is visszaadom. Születésemtől mindenben a szépet keresem. Édesanyámtól örököltem a természetemet.