Márton nap dologtiltó nap - tilos volt mosni, teregetni, mert az a jószág pusztulását okozza

 Egy kalendáriumi regula szerint, aki Márton napon libát nem eszik, az egész éven át éhezik. Ebből a népi hiedelemből ered a Márton napi búcsú szokása is. Úgy tartották, hogy az elfogyasztott ételek mellett minél több bor elfogyasztása is javallott, mert ilyenkor isszák magukba a férfiak az erőt és az egészséget is. A bornak szent Márton a bírája, tartja a mondás, azaz ezen a napon iható az újbor, az idei termés. A lakomán elfogyasztott liba csontjából pedig még a várható időjárásról is jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros.

 Szent Márton a legnépszerűbb középkori szent. A krónikák szerint e nap a fizetés, tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja volt. Az erdélyi pásztorok e napon kérték járandóságukat.
 Sorra járták a házakat, köszöntőt mondtak, nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizte, s tavasszal az állatok kihajtására használta.
A legenda úgy tartja, Szent Márton alázatból ki akart térni püspökké választása elől, a ludak óljába rejtőzött, azok gágogásukkal elárulták. Innen a "Márton lúdja" elnevezés.

 Ilyenkor vágták le a tömött libákat, úgy tartották: "aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." Márton az új bor bírája, tartja a hiedelem, azaz ilyenkor már iható az új bor. Lakomák időszaka.

 A Márton napi időjárásból következtettek a télre:
"Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható."
 
 Sokfelé azt tartják a Márton napi idő a márciusi időt mutatja.

 A Márton napi lakomán elfogyasztott lúd csontjából is időjárásra következtettek: ha a liba csontja fehér, és hosszú akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid akkor sáros.

 Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna. Sokfelé rendeztek Márton napi bálokat, vásárokat.