Klasszikus nyitottság a 21. században - beszélgetés Lehrner Zsolt alpolgármesterrel

Az elmúlt húsz évben a bankszektorban dolgozott és a napokban adja át az általa vezetett fiók vezetését. A Palotavárosban él, a legtöbbet gyalog, kerékpárral vagy busszal közlekedik. Büszkén vállalja, hogy busszal jár munkába, ha mégis autóval indul körüzenetet ír a kollégáinak, mert aggasztja, hogy legtöbbször csak egy-egy ember ül a járművekben. Szereti és ismeri is Közép-Európa városait, egy igazi klasszikus ember, aki nyitott a huszonegyedik század kihívásaira. 
2019.11.14. 07:17 |
Klasszikus nyitottság a 21. században - beszélgetés Lehrner Zsolt alpolgármesterrel

Egyhangú szavazással választották Székesfehérvár alpolgármesterévé Lehrner Zsoltot, aki a város gazdasági kapcsolataiért, a gazdasági társaságok működtetéséért, európai uniós források felhasználásáért és a klímavédelemért lesz felelős. 

A Vasvári Pál Gimnáziumba járt. Hogyan emlékszik vissza a fehérvári középiskolás éveire?

A gimnáziumi éveimre, mint egyfajta szabadságra emlékszem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan tanáraim voltak, mint Román Károly, Szemere Judit, Horányi Ottília, Tóth Károly vagy például Papp József tanár úr. Egy végtelenül jó, humán szellemiségű gimnáziumba járhattam, ami nagy ajándéka volt a sorsnak és biztos alapot adott. A gimnáziumi évek után az Alba Volánnál dolgoztam, majd felvételt nyertem Bajára, az Eötvös József Főiskolára, ahol tanító-művelődésszervező-könyvtáros szakon végeztem. Itt aktív tagja voltam az Eötvös József Kulturális Tanácsnak is, mellyel hangversenyeket, filmnapot, moziklubot és színházlátogatásokat szerveztünk és kivettük a részünket a városi kulturális élet szervezéséből is.

Mégis reál területen találta meg a számítását…

Ennek profán oka volt, ugyanis humán diplomával nem lehetett a kilencvenes évek második felében elhelyezkedni. Egy hihetetlen nagy humánummal és nagyon jó pedagógiai logikával megáldott tanárnő, adjunktus dr. Kopasz Éva szerettette meg velünk a matematikát a főiskolán és megbabonázott minket ennek szeretetével, így a főiskola után rögtön a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Intézetében tanultam tovább, majd az ABN Amro Banknál és a K&H-nál dolgoztam.

Azt gondolná az ember, hogy bankban dolgozni rideg dolog, pláne rendkívüli humán érdeklődéssel és tudással...

Kívülről lehet, hogy így látszik, ugyanakkor végtelen sok pedagógia, pszichológia kell hozzá és nagy előnyére válik az embernek, ha humán beállítottsága van vezetőként, hiszen emberekkel dolgoztam, ügyfelekkel tárgyaltam. Nem csak a számok halmazából áll egy bank, ennél sokrétűbb.

Egy város gazdasági élete mögött is emberi sorsok vannak. Kiváló alapot nyújt a bankvezetői tapasztalat az alpolgármesteri feladatok ellátásához?

Szerintem igen. Mindkettő tudásra nagy szükség van. Sokszor mondjuk, hogy elszemélytelenedik a világ, de hiszek abban, hogy ha az ember ad, törődik a másikkal, akkor abból vissza is kap idővel.

A képviselő-testület teljes összhangban választotta alpolgármesterré, de volt már korábban is kapcsolata a Városházával...

Igen, 2017-ben, amikor Székesfehérvár is indult az Európa Kulturális Fővárosa címért, mint külső tanácsadó segítettem a bizottság munkáját. Sajnos a város nem nyert, de lényeges kulturális elképzelések kerültek bele a város pályázatába, mely a fehérváriak hasznára válhat.

Mikor kérték fel a gazdasági területekért felelős alpolgármesternek?

Az önkormányzati választások után viszonylag gyorsan kellett döntenem, mert a bankban a vezetőim pont hosszabb szabadságra mentek és huszonegy éves munkaviszonnyal a háta mögött az ember nyilván nem telefonon hozza a tudtára a munkatársainak a döntését. A napokban a bankfiókban, amit vezettem az átadásról szól a munkám, a Polgármesteri Hivatalban pedig átvétellel és ismerkedéssel.

Mivel foglalkozik a szabadidejében?

Elkezdtem kocogni, könyvtárba és színházba járok, de szeretek Közép-Európában, különösen a Balkánon kulturális kirándulásokat szervezni és megvalósítani. Otthon érzem magam ebben a régióban és például a sokszínűsége miatt nagyon szeretem Újvidéket és Szarajevót, a családi kötődések miatt Kassát, de nagyon érdekes Brno, ami alapvetően iparváros, mégis sok kulturális értékkel rendelkezik és egy csodának tartom, ahogy egy szürke iparvárosból egy jól fejlődő, színes kultúrájú, négyszázezres várost hoztak létre. Említhetném például Eszéket is, ahol szeretek az ódon várban sétálni, majd kávézni a Dráva partján.

A szabadidő egyik meghatározó pillanata a kávézás öröme.

Mik azok a dolgok, amik Székesfehérvárhoz kötik?

A családom és az itteni értékek és emberek. Szeretem magam fehérvárinak vallani és büszke vagyok arra, hogy fehérvári vagyok. A Vörösmarty Színház, a Székesfehérvári Balett Színház, a Szent István Király Múzeum kiállításai mind-mind olyan értékek, amiket szívesen vállalok. A fehérvárisághoz pedig szerintem hozzá tartozik, hogy egy történelmi gyökerekkel rendelkező város vagyunk, ugyanakkor a huszonegyedik század felé keressük a kihívásokat, a kapcsolódási pontokat, legyen az a robottechnika vagy a startupok világa. De ugyanúgy fontosnak tartom a civilszféra hozzáadott értékeit is és azt, hogy éljük a lehetőségeinkkel, használjuk a városunkat.

Mivel telnek az első napok a Városházán?

Most zajlanak az önkormányzati gazdasági társaságok vezetőivel a találkozások, megbeszélések és a jövőről való közös gondolkodás. Nagyon jó, felkészült szakemberek segítik a munkámat a Városházán.

Húsz év bankszektorban töltött munka után személyesen hogyan éli meg az ember ezt a változást?

Megtiszteltetésként, ami persze számos kihívást is rejt magában. Nagyon jó érzés az ember lelkének, hogy tehet a városért lokálpatriótaként: bennem van a tenniakarás annak érdekében, hogy minél jobb legyen élni Székesfehérváron.

Milyen városnak képzeli el Székesfehérvárt néhány év múlva?

Egy szerethető, gazdaságilag jól prosperáló, sok zöldterülettel rendelkező fejlődő városnak, mosolygó emberekkel és sok-sok kulturális programmal. Egy olyan vonzó városnak, ahova jó megérkezni és visszatérni.