Kirakat galériát alakítottak ki a Köztársoság Moziban

 A Főnix Fotóművészeti Kör alkotóinak képeiből rendezett kiállítással leplezték le a régi Köztársaság Mozi épületében létrehozott kirakat galériát. A kiállítóhely ötlete a fotókör egyik fotósában, Szabó Mártában merült fel, aki a Széphő Rt. és a város segítségével létrehozta a galériát. A kirakat galériát Csapó Csilla alpolgármester nyitotta meg, aki beszédében, arról beszélt, hogy ez a kiállítóhely egy színfolt lesz a város életében és ezáltal, hogy ez egy kirakat azok is megszemlélhetik a helyi művészek munkáit, akiknek a rohanó hétköznapokon nincs idejük kiállításokra járni. A fotókör tervei szerint a jövőben folyamatosan cserélődnének a képek a kirakatban és minden helyi művésznek lehetősége lesz képei bemutatására.

 A kirakat galériában a Főnix fotósai közül többen is kiállítottak, de négy fotós dominál. Szabó Márta a galéria kitalálója a képek negyedét adta a tárlathoz. Munkái többsége fekete-fehér kép, amin egy- egy ember látható. Annak ellenére, hogy minden képén van egy ember nem mindig az válik a hangsúlyossá a képen. Sok esetben furcsának tűnik első ránézésre, hogy az ember mellett nem a természet vagy egy tárgy válik másodlagossá, hanem az ember az, ami csak része az egésznek. Szabó Márta képeinek nagy része valamilyenfajta álomképet próbál visszaadni. Tehát nem az emberek, tárgyak és a természet pontos fénymását próbálja megmutatni, hanem egy másfajta látószögből láttatja témáját, ami elsődlegesen az alkotó agyában születik és nem a fényképező áramköreiben.

 A többi alkotó közül Wágner Csapó József képei állnak a legközelebb képvilágban Szabó Mártáéhoz. A hétköznapokon operaénekesként tevékenykedő alkotó is a legtöbb esetben fekete- fehér képeket készít. De nála inkább a pillanat dominál, ami megismételhetetlen, míg Szabó Márta képei a legtöbb esetben beállított vagy egy előadás adott képe, addig Wágner Csapó József képeit a pillanat, az impresszió szüli. Az alkotásainak nagy részére valami különös belegondolás jellemző, tehát képes hétköznapi dolgokból szimbólumot készíteni a fotókon. Erre jó példa az egyik képe, ahol egy elreppenő fehér galamb után nyúl egy gyermek, keze de már nem tudja elérni. Tehát értelmezhetjük úgy is, hogy a béke elszállt a hétköznapokból, de számos más asszociációt is szülhet a kép. Képei jól exponáltak, de látszik, hogy az alkotások nem az exponációval egy időben vállnak kész egésszé, hanem az alkotó a számítógép segítségével manipulálja a fotókat.

 A fenti két alkotó szöges ellentéte Garainé Mariann és Nervetti Károlyné. Õk a klasszikusabb, konzervatív fotózás hívei, jól látszik a képekből. Ezeken túl pedig a generációs különbség is megmutatkozik a fotókon. Garainé képein a környezetünkben található dolgokat mutatja be, amit mi rohanó hétköznapjainkon talán nem is veszünk észre. Nervetti Károlyné pedig a lakótelep fotósa, hiszen képein a panelházat szigetelő alpinista munkások láthatóak, illetve azt mutatja be, hogyan készül egy óriási Coca-Cola reklám festmény egy panel oldalán.