A Szent István Király Múzeumban Rabok tovább… – 1956 és Székesfehérvár címmel nyílt kiállítás október 23-án délután, amely a székesfehérvári és a budapesti eseményeket párhuzamosan mutatja be. A tárlat különlegesen érdekes összeállításában fényképeket, Nagy Imre személyes tárgyait, a megtorlásban részt vállaló bíró írógépét, a Sztálin szobor fülét és korabeli, a forradalom harcaiban használt fegyvereket tekinthet meg a közönség.
KÉPGALÉRIA a kiállítás megnyitójáról
Rabok tovább… – 1956 és Székesfehérvár címmel szervezett kiállítást a Szent István Király Múzeum, valamint a Városi Levéltár és Kutatóintézet. Október 23-án, a 60 éves jubileum délutánján az Országzászló téri épületben Bányai Balázs muzeológus köszöntötte a megjelenteket, és köszönetet mondott a városnak, hogy az ünnepi események sorában a tárlatot a saját megemlékezései közé sorolta.
A tárlatot dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója nyitotta meg. Elmondta, hogy a kiállított képek, fotók a gyermekkorát idézték fel – így a dokumentumok mellé egy saját emléket, egy jellegzetes epizódot mesélt el 1956 eseményeire emlékezve. Hat éves volt akkor, a családjával a Margit körúton lakott, ami valóságos tűzfészek volt a forradalom utolsó napjaiban, amikor a Moszkva és a Széna teret már az oroszok és a kollaboráns magyarok uralták, de a körút és a Jurányi utca sarkán még a felkelők tartották magukat. Hetek óta a pincében éltek. A ház előtt a forradalmárok hatalmas barikádot emeltek utcakövekből, roncsokból, egyetlen autónyi járást hagyva. Egy tűzszünet alkalmával az erkélyről egy Csepel teherautó látszott, vörös keresztes zászlóval, a teherautón emberi testek (nem lehetett tudni, hogy sebesültek vagy holttestek) és fehér köpenyes emberek. A forradalmárok átengedték az autót a barikádon – ami az átérést követően lefékezett, a testek fölugráltak a platóról, géppisztolyokat vettek elő, majd a fehér köpenyeket ledobva halomra lőtték a forradalmárokat.
„Hat éves voltam, sokkolt a látvány, és gyakorta elkísér ünneptől függetlenül is. Elkísér, mint egy rémálom, mert kisgyerekként is azt éreztem: nem szeretnék egy olyan országban felnőni, ahol bármelyik pillanatban a köpenyek mögül géppisztolyt ránthatnak elő, és lelőhetnek minket. ’56-ra nem elsősorban úgy gondolok, mint egy olyan forradalomra, amit a szovjet tankok döntöttek el. A tanítása számomra az: én egy olyan országban szeretnék élni, és egy olyan országot szeretnék a gyermekeimnek örökül hagyni, ahol az egyik magyar soha többé nem fél a másik magyartól, ahol az egyik magyar soha többé nem lesz ellensége a másik magyarnak. Számomra ez ’56 igazi üzenete.” – fogalmazott dr. Szikora János.
Az ünnepélyes megnyitón ott volt Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, dr. Cser-Palkovics András polgármester, a város alpolgármesterei és önkormányzati képviselői.Bányai Balázs köszönetet mondott a kollégáinak a kiállítás megszervezéséért, külön kiemelve dr. Demeter Zsófia történész és dr. Csurgai Horváth József, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatójának munkáját. Elmondta, hogy több székesfehérvári gyűjteményben található fotót is fel tudtak használni a tárlat elkészítéséhez, a kutatásokhoz, de országos intézmények is hozzájárultak a kiállítás teljességéhez – így a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, az 1956-os Intézetnek és a Magyar Fotográfiai Múzeumnak is megköszönte a segítséget, valamint a látvány megtervezésében és kivitelezésében közreműködő Varga Gábor Farkas grafikusművésznek és a TQE Kft-nek. Elmondta, hogy steril kiállítást igyekeztek létrehozni, képekkel, olvasni- és hallgatnivaló anyagokkal – hogy a látogatók elgondolkodjanak 1956-ról, emlékezzenek a hősökre és az áldozatokra, mind a budapestiekre, mind a székesfehérváriakra.
A tárlat párhuzamosan mutatja be a budapesti és a székesfehérvári eseményeket, felvázolva az 1950-es évek legfontosabb történéseit, a forradalom kirobbanásának előzményeit, okait és napi bontásban a forradalom eseményeit. A témákat visszaemlékezések teszik még kézzelfoghatóbbá, szemléletesebbé. A plakátok, röplapok, fotók mellett több tárgy színesíti a kiállítást: például fegyverek, ruhák, zászlók, jelvények, a megtorlásban részt vállaló bíró írógépe, Nagy Imre személyes tárgyai közül egy Rákosi címeres öngyújtó, egy töltőceruza, egy járdaszegélydarab szovjet harckocsi lánctalpainak a nyomával a székesfehérvári Fő utcáról, vagy egy vöröskeresztes doboz az Egyesült Államokból. A műtárgyak mellett rövid magyarázatok, kis történetek, valamint audioguide-os hanganyagok és egy a forradalmat bemutató dokumentumfilm segíti a látogatókat. A tárlathoz múzeumpedagógiai program kapcsolódik, a közönséget előadásokkal és beszélgetésekkel is várják a későbbiekben. A kiállítás 2017. február 26-ig tekinthető meg a Múzeum Országzászló téri épületében.
