Székesfehérváron 1999-ben alapította meg 18 megszállott kerékpáros a Szingo Sportegyesületet. A bemutatáshoz vissza kell térnünk az időben, a fehérvári versenykerékpározáshoz. A II. világháború után három kerékpáros klub is működött Székesfehérváron, ezzel komoly tömegbázisa volt a sportágnak. Aztán 1962-től már csak a VT Vasas maradt, s később a gyár névadója után így született meg a Videoton SC keretein belül a szakosztály. De csak a rendszerváltás utáni időig, hiszen akkor a bringások is gazda nélkül maradtak, megszüntették őket, így a sportág a város palettájáról is eltünt. Pedig számtalan magyar bajnoki címet szereztek, s nagyon sok válogatottal büszkélkedhettek. Így alakult meg 1991-ben a volt vidisekből a Szingo elődje.
A baráti társaság, a volt klubtársak, az egyesület nélkül maradt „utcára került” fiatalok alkották az új, immár
civil szerveződésű csapatot. A korábbi megszállott kerékpárosok mellett az amatőrök, a csupán csak hobbiból tekerők is otthonra leltek a Székesfehérvári Kerékpárosok Baráti Körében, s ebből alakult meg 1999-ben a Szingo SE. Adódik a kérdés: de mi az a szingo? Nos, az egyesület nevét egy speciális, a vékony
versenykerékre való gumi hagyományos típusa jelenti. A klub immár tíz éve működik egyre eredményesebben és egyre nagyobb létszámban. Talán nem véletlenül, hiszen a klub motorjai, az 56 éves vállalkozó, a „redőnyös” Baltavári Tibor, a 42 éves elnök, a civil foglalkozását tekintve önálló bírósági végrehajtó Sebestyén László, a 62 éves egykori magyar bajnok, a nyugdíjas örökifjú Boros Pali bácsi, a negyvenes éveiben járó informatikus vállalkozó Ormánközy Zoltán, és még hosszasan sorolhatnánk a neveket, aktív résztvevői a klub életének a szervezésében.
Szintén törzstagnak számít az Ausztráliában élő Nagy „Picasso” Attila, az egykori válogatott, magyar bajnok bringás, a volt autós raliversenyző is. Picasso minden évben hazajön Fehérvárra 2–3 hónapra, hogy a versenyeken segítse a társait, vagy ha azok lemaradnak, akkor a klub dicsőségére megnyerje a versenyeket. Ám a felsoroltak mellett kétkezi munkások, orvosok, tanárok, tanulók, és még sokan mások, férfiak és nők, gyerekek bringáznak a legnagyobb örömükre. A fenti névsor főként az országúti bringásokat jelenti, de a Szingóban mások is megtalálják a saját műfajukat. Mint a montival terepezők, a triálosok, a túrázók, a spinningelők, az egészégért tekerők és az egyszerű városi közlekedők. Ennek köszönhetően a rendszeres edzések, túrák és közös nyaralások egyre több barátot, ismerőst vittek a klubhoz. A régiek, a klub vezetői
azt is belátták, hogy a kezdeti cél, a versenyekre való költséges felkészülés és részvétel ilyen körülmények között már nehezen kivitelezhető, ráadásul a versenysportnál sokkal nagyobb az igény a hobbi szintű, szabadidős tömegsportra. Ezért is döntöttek úgy a 2008 novemberi taggyűlésen, hogy ezt a feladatot is felvállalják: létrehoznak egy kerékpáros klubot, ami a különböző, edzettségi állapotú, de a kerékpározás szeretetében közös tagság tömegbázisa lehet.
Ennek szellemében alakult át a sportegyesület közhasznú társasággá. Ez pedig feladatának tekinti a szabadidő hasznos és aktív eltöltésére, az egészséges életmódra nevelést, a kerékpározás minden vállfajának segítését, népszerűsítését. De a szabadidős tevékenység mellett azt is fontosnak tartják, hogy a tehetségeket felkutatva őket a sportolási és versenyzési lehetőségükben segítsék. A kerékpározáson túl, az egyesület a helyi környezetvédelemben, a kábítószer elleni felvilágosításban, a fiatalok szellemi és testi egészségét elősegítő tevékenységekben kíván még részt venni. Úgy gondolom, hogy elérhető célkitűzéseink vannak, hiszen ha nem így lenne, akkor nem is vágtunk volna bele az egészbe. Örömmel várunk mindenkit, aki úgy gondolja, hogy szívesen csatlakozna hozzánk – mondta Sebestyén László, a klub elnöke. Aki úgy érzi, az nyugodtan csatlakozzon hozzájuk. Az országúti bringások például minden szombaton, 9 órától gyülekeznek a Sóstói Stadion bejáratánál, hogy elinduljanak egy jót tekerni a Vértes, a Bakony, vagy a Velencei-hegység irányába. Ha esik, ha fúj, vagy jó az idő, őket megtalálják az utakon.