”Megelevenedett múlt. Kastélyok művészete Magyarországon és Szlovákiában” címmel a Kodolányi János Főiskola a Közép-európai Kulturális Intézettel (KEKI) és a Szlovák Intézettel közösen egész napos tudományos konferenciát szervezett Budapesten. A nagy érdeklődéssel kísért konferenciát kiváló, ügyes kézzel válogatott irodalmi és zenei összeállítás zárta "Ízelítő az európai reneszánsz és barokk zenéjéből és irodalmából" címmel.
”Megelevenedett múlt. Kastélyok művészete Magyarországon és Szlovákiában” címmel a Kodolányi János Főiskola a Közép-európai Kulturális Intézettel (KEKI) és a Szlovák Intézettel közösen egész napos tudományos konferenciát szervezett Budapesten. A nagy érdeklődéssel kísért konferenciát kiváló, ügyes kézzel válogatott irodalmi és zenei összeállítás zárta "Ízelítő az európai reneszánsz és barokk zenéjéből és irodalmából" címmel.Baloghné dr. Tarbay Gabriella Kodolányi János Főiskola docense által vezetett Kastélybelsők című, 2007-es Kodolányis szakkollégiumot zárta le a konferencia. A tanácskozást a Kodolányi részéről Hervainé dr. Szabó Gyöngyvér tudományos rektorhelyettes, valamint Módos Péter, a KEKI igazgatója és Milan Kurucz, a Szlovák Intézet igazgatója nyitotta meg.
A délelőtti programban dr. Ujváry Gábor intézetigazgató főiskolai tanár elnökletével dr. Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténésztől (ELTE BTK) megtudhattuk, hogy milyen növények és – többnyire mesterséges – építmények voltak egy reneszánsz kert legfontosabb, szinte elmaradhatatlan kellékei. Dr. Várkonyi Gábor történész (ELTE BTK) ugyanebből a korszakból a magyar arisztokrata családok kapcsolatrendszerét elemezte, Pálffy Miklós és Báthory András barátságát a középpontba állítva. Kimutatta, hogy a királyi magyarországi és az erdélyi (részben pedig a Lengyelországban időző magyar) főúri famíliák között milyen élénk és szoros összeköttetések voltak.
Dr. Jankovics József, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese és a KJF Hungarológiai Műhelyének vezetője a Bethlenek (kiemelten Bethlen Farkas, Miklós és Kata) kíváló művészetpártoló és szépírói tevékenységét mutatta be. Dr. Szikra Éva, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat vezető építésze egy érdekes gyakorlati példán, a Mátyás-féle visegrádi palotakert rekonstrukcióján keresztül ismertette a magyar reneszánsz kertművészet legfontosabb jellemzőit. Bevallotta azt is, hogy a visegrádi kert helyreállításakor – megfelelő forrásanyag és ábrázolások hiányában – gyakran csak az analógiákra, külföldi reneszánsz kertek elrendezésére tudtak hagyatkozni.
Délután dr. Galavics Géza, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének osztályvezetője elnöki bevezető előadásában rendkívül alaposan elemezte a magyar és a nemzetközi barokk-kutatás legfontosabb eredményeit, feladatait. Dr. Kelényi György tanszékvezető egyetemi professzor (ELTE BTK) a budai barokk királyi palota építésének ideológiai hátteréről szólt. Úgy vélte, hogy ezt nem gyakorlatias célok indokolták – hiszen a magyar király többnyire Bécsben tartózkodott –, hanem sokkal inkább a magyar rendek szándéka a Birodalmon belül a magyar királyság szerepének erősítésére. Dr. Csörsz Rumen István (MTA, Irodalomtudományi Intézet) igen sok hangzóanyaggal színesítette előadását, amelyben az 1670 körüli, magyar és szlovák énekeket is tartalmazó Vietorisz-kódexről beszélt, mint a hazai régizenét játszó előadóművészek egyik fő forrásáról. Nagyon szemléletesen mutatta be a különböző daltípusokat.
Dr. Serföző Szabolcs Lotaringiai Ferenc (Mária Terézia férje) magyarországi reprezentációjának és mecenatúrájának a színtereiről értekezett. Hangsúlyozta, hogy a ma már Szlovákiában található – napjainkban igencsak elhanyagolt állapotban lévő – holicsi vadászkastély, illetve a sasvári zarándoktemplom bizonyítja: az ügyesen gazdálkodó főméltóságok sokat tehettek egy-egy település fejlődéséért, felvirágoztatásáért.
A nagy érdeklődéssel kísért konferenciát kiváló, ügyes kézzel válogatott irodalmi és zenei összeállítás zárta Ízelítő az európai reneszánsz és barokk zenéjéből és irodalmából címmel.