Húsvét vasárnap a feltámadás ünnepe

 Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. Húsvét vasárnap Krisztus feltámadását ünnepeljük. Húsvét vasárnapján már megjelennek a mindenki által jól ismert ünnepi ételek: a sonka és a tojás is.

 Más nagy ünnephez hasonlóan, e naphoz is hagyományosan munkatilalom kapcsolódott. Nem sepertek, nem főztek, varrni sem volt szabad. A seprési tilalomnak a Tápió mentén azt a magyarázatot adták, hogy így elsepernék a locsolókat. Húsvétvasárnap és -hétfőn a böjti tilalom után már ismét lehetett táncolni, bálokat rendezni.

 A húsvéti szertartásokhoz tartozott már a 10. század óta az ételszentelés. A húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, sőt, még a bort is a katolikus hívők szentelni viszik a templomba. Az ételek megáldására már Jézus is példát adott a csodálatos kenyérszaporítással és az Utolsó vacsorán. A megszentelt húsvéti ételek a hosszú böjt után megvédték a híveket a mértéktelenség kísértéseitől.

  Az ünnep szinte áldozati jellegű eledele a húsvéti bárány, amely Krisztust jelképezi. A legrégebbi húsvéti eledelek közé tartozik a tojás, ami az élet, az újjászületés jelképe. Amint a tojásból új élet kel, éppen úgy támad fel Krisztus is a sírjából az emberek megváltására. A sonka a parasztélet gazdasági és kultikus rendje következtében vált már igen régen jellegzetes húsvéti eledellé. A szentelt ételek maradékait mágikus célokra használták: a sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy az sokat teremjen. A húsvéti ételeket akár tűzbe is vethetnék, azzal a magyarázattal, hogy a túlvilágiaknak is jusson belőle.