Húsvét öröme, egész életünk öröme - Húsvétvasárnapi püspöki szentmise

"Békesség veletek! A feltámadott Jézus maga köszöntötte így az apostolokat, akik nagy csodálkozással és örömmel találkoztak a halálból visszatérő Úrral!"

"Mi is ezzel Krisztussal akarunk találkozni, átélni azt az örömet, ami az apostoloké, a szent asszonyoké volt, és kétezer éve az egyházé, amelyhez mi is tartozunk. Ennek hitében és örömében viseljük az élet keresztjeit, próbatételeit és reménnyel tekintünk a jövőbe." – kezdte húsvéti gondolatait a főpásztor, majd arról beszélt, hogy akik nagyböjtben készültek az ünnepre, átelmélkedve végigjárták a Szent Három Napot, - Krisztussal és az egyházzal, - azoknak a szíve megtelt örömmel és békével. Elérkezett az esztendő legfényesebb napja, húsvét ünnepe, amely tele van reménnyel és vigasztalással. Krisztus valóban feltámadt! Tele van a szívünk Allelujával, amelyet évszázadok óta zeng az egyház. Életünknek nagy szüksége van Isten nagy ajándékára, a Húsvétra, hogy reménnyel tudjunk előre nézni. Ne engedjük, hogy ez az ünnep csak egy nap legyen és aztán visszatérjen minden ugyanúgy, mint eddig. A problémák, a nehézségek hassanak ránk a hétköznapokban.

„Az ünnep megértéséhez idő kell, ahogy az apostoloknak is, akik várták a Messiást, a világ urát. Jézust megismerték, és lassan kezdtek rájönni, hogy Ő az, akit vártak. Ő, akiben szeretet van, mindenkit felemel, megbocsát és meggyógyít, aki gondoskodik. Megment és életet ad. De, amikor Jézus kínszenvedése és kereszthalála eljött, teljesen összetörtek, elvesztették reményüket. Júdás rádöbbent mit tett és véget vetett az életének. Az emmauszi tanítványok csalódottan hagyták el a várost. Az apostolok aztán lassan megértették, nem az érzelmeikre kell hallgatniuk, hanem fel kell fogniuk, hogy Krisztus halála a mi megváltásunk. A bűnök adósságlevelét megsemmisítette és szabadok vagyunk. Megértették, hogy nem a könnyű földi életre kell vágyniuk, hanem az üdvösség felé vezető életre. Így változott meg minden bennük. Már nem menekültek a szenvedéstől és rádöbbentek, hogy Isten szeretete képes minden bűnt eltörölni. Krisztusért vállalták az üldözést, - ahogy Szent Pál is, aki minden kínja, fájdalma ellenére hálát adott Istennek a börtönben is. Megértették, hogy Krisztus meghalt értük és ők is vállalták Krisztusért a halált. Mert tudták, hogy Isten előtt állhatnak majd és ez örömmel töltötte el őket."

A főpásztor beszédét azzal zárta, az apostolok útja a miénk is. Ez Húsvét öröme. Nem egy csak ünnepnapé, hanem egész életünk öröme.

Van szenvedés az életünkben, de nem a szenvedésé az utolsó szó. A halállal átlépjük az Atyai ház küszöbét. Nem kell félnünk többet, mert Isten gondoskodik rólunk. Nem világi értelemben leszünk gazdagok, hanem a hit által lesz értékes az életünk. Ez a hit nem csak a miénk. Tovább kell adnunk, de ez akkor lesz vonzó, ha Krisztus feltámadásának hitében örömmel és reménnyel élünk. Éjünk ebben az örömben mindannyian, abban a gazdagságban és szépségben, amit a feltámadottól kaptunk, mert aki Krisztusban bízik nem csalódik.” – zárta homíliáját a megyés püspök.
Feltámadt Krisztus! – Valóban feltámadt! Az egyházban így köszönnek Húsvéttól Pünkösdig a húsvéti időszakban. Amikor az egyház a feltámadás misztériumát ünnepli, és megtapasztalja azt a nagy örömet, amely a jó hírből fakad: Krisztus legyőzte a gonoszt és a halált. Ez az öröm nem pusztán húsvét nyolcadában tart, hanem 50 napon át, egészen Pünkösdig