Horányi Ottília kapta a Fricsay-díjat

 Székesfehérvár közgyűlése 2002-ben alapította meg a Fricsay Richárd Zenei Díjat, amit minden évben a Vörösmarty Színházban, a Zenei Világnapon adnak át azoknak a művészeknek (karnagyoknak, együtteseknek, előadóknak és zenetanároknak), akik több éven át jelentős értékkel gazdagították Székesfehérvár zenei életét. Az idei díjat pénteken este Horányi Ottília, a Primavera kórus karnagya vehette át az ARÉV Sportcsarnokban. A Magyar Kodály Társaság tagját két évvel ezelőtt Székesfehérvárért díjjal tüntették ki.

 A Primavera Kórus alapító karnagya és művészeti vezetője Horányi Ottília, Székesfehérvár zenei életének egyik meghatározó alakja, aki a Zeneakadémián Vásárhelyi Zoltán tanítványaként szerzett énektanári és karvezetői diplomát. Tanulmányai befejezése után először az Ének–zenei Általános Iskolában, majd a Vasvári Pál Gimnáziumban tanított, jelenleg a Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakiskola tanára, a szakközépiskola vegyeskarának karnagya.

 A Fricsay Richárd-díjat első ízben Somorjai Ferenc zenetanár, a filharmóniai koncertek szervezője vehette át, tavaly pedig az Alba Regia Szimfonikus Zenekar részesült az elismerésben. A díj idei kitüntettje, Horányi Ottilia zenetanár, karnagy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán diplomázott énektanári és karvezetői szakon. Tanári pályafutását a fehérvári Ének-Zenei Általános Iskolában kezdte 1966-ban, majd 1973-tól a Vasvári Pál Gimnáziumban folytatta. 1996 óta a Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. Iskola kórusokkal számtalan országos és nemzetközi fesztiválról hozott el díjakat, emellett 1972 óta vezeti városunk női karát, a Primavera kórust.

 Fricsay Richárd 1867. március 24-én született a morvaországi Kremsierben (ma Kromerziz). Zenei tanulmányait is ott kezdte, később pedig Olmützben szerzett zeneszerzői és karmesteri diplomát, majd szülővárosába visszatérve az iskola tanára és a Thonet-gyár tisztviselője lett. Zenetanári munkáját 1896-ban cserélte fel a katona-karmesteri hivatásra. Számos helyőrségben szolgált, az első világháborút követően ő szervezte újjá a magyar katonazenét. Székesfehérvárott megszervezte a filharmóniát és 1913-ban megalapította a zeneiskolát. 1913-tól 1934-ig az I. Honvéd Gyalogezred zenekarának igazgató karnagya volt, emellett 1920-tól alezredesi rangban a Magyar Királyi Honvédség zeneügyi igazgatója is volt. Országszerte népszerű és ismert emberré vált, aki morva származása ellenére ízig-vérig magyarként élt és minden tehetségével a magyar katonazene felvirágoztatásán dolgozott. Művei között tánczenéket (Gavott, Erzsébet-keringő), indulókat (pl. Veni, vidi, vici), fúvószenekari átiratokat is találhatunk. 

 Zenekarával több ízben szerepelt külföldön is (Bayreuth, Szófia, Konstantinápoly stb.), a Magyar Rádióban pedig több mint ezerszer játszott. Számtalan kitűnő muzsikust nevelt, akik a legrangosabb zenekarokban is megállták a helyüket. 1934-ben vezényelte utoljára a budapesti I. Honvéd Gyalogezred zenekarát: 38 év szolgálat után vonult nyugállományba. Ezután is folytatta a muzsikálást, utolsó rádióhangversenyét 1944. április 3-án adta, és egy év múlva, 1945. március 16-án hunyt el. Munkáját számos hazai és külföldi kitüntetéssel ismerték el.