Bár ezeknek a hiedelmeknek értelemszerűen nincs semmilyen tudományos alapjuk, a belőlük eredő hagyományok a mai napig megtalálhatóak a népi kultúrában.
Szerencsét hozó számoktól kezdve, szerencsét hozó tárgyakon keresztül a szerencsét hozó valós vagy mitikus állatokig, az emberi néphiedelem bőven tud tippeket adni, hogy hogyan mosolyoghatna rád a szerencse vagy mitől üldözhet a balszerencse. Nem véletlen, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a mai napig nincsen az épületeknek tizenharmadik emelete. A különböző, mai szemmel nézve bizarr középkori rituálékról, mint például az esőtánc, nem is beszélve. Ebben a rövid cikkben összeszedtük neked a hét legérdekesebb állatot a világ minden tájáról, amelyekről úgy tartják, hogy a velük való találkozás, a tartásuk, vagy akár pusztán a megjelenésüknek a híre is jó előjel.
Denevér
A sötét középkorra visszavezethető vámpír hiedelmek miatt a denevérek Európa-szerte ijesztő, kerülendő, sőt gusztustalan állatoknak számítanak. A legtöbb embernek már attól is feláll a hátán a szőr, ha a távolban megpillant egyet éjszaka. Pedig a denevérek rendkívül hasznos állatok. Ezek az éjszakai ragadozók valódi terminátorok, akik egyetlen nap alatt akár több száz, emberi szemszögből nézve kártékony rovart és bogarat is elpusztítanak. Denevérek nélkül az egész európai mezőgazdaság veszélybe kerülhetne. Kínában azonban teljesen másképp tekintenek rájuk. Mandarinul a denevér és a szerencse szavak rendkívül hasonlóak. Sokan denevért mintázó amuletteket is hordanak a jó szerencse reményében. Sőt, a valóban barátságosabb kinézetű ázsiai gyümölcsevő denevérek még üdvözlőkártyákra is rendszeresen rákerülnek, mint a jókívánságok szimbóluma.
Medve
Magyarországon gyakorlatilag évtizedek óta nem élnek állandó jelleggel medvék. Amikor azonban átutazóban felbukkan egy-egy példány az mindig nagy riadalmat kelt. Pedig a legtöbb medve messze elkerüli az embert, így a szándék a találkozás mellőzésére kölcsönös. Számos amerikai őslakos és szibériai őslakos kultúrában azonban a medvét szinte már mitikus állatként tisztelik. Ezeken a helyeken a medve számít a csúcsragadozónak, vagyis nincs olyan természetesen ellensége, az embereken kívül, amitől tartania kéne. Azonban mivel a medve magányosan él, valamint a bundája is rendkívül értékes így még az őt övező tisztelet sem akadályozta meg az aktív vadászatát. Egy medve megjelenése és elejtése akár hónapokra is jóllakatta a családot, így a medvék jelenléte egyre inkább a szerencse fogalmával azonosult.
Bogarak
Mégis ki szeretné a különböző csúszó mászókat, akik minden résbe és üregbe bemásznak és ha egyszer megjelennek valahol, hetekig tarthat megtisztítani tőlük a házat? Hát, az ősi Egyiptomiak igen. Több sivatagi bogárnak is különleges jelentőséget tulajdonítottak, a legfontosabb azonban a szkarabeusz bogár volt. Ez a gyönyörű, zöldes színű, csillogó megjelenésű, ujjnyi bogár a nap melegét használva kelteti ki a tojásait. Ez a fajta intelligencia egy ilyen apró lényben lenyűgözte az Egyiptomiakat. Mivel a nap, pontosabban a nem is túl sok, de nem is túl kevés napsugárzás létfontosságú volt a jó terméshez, így a “napot igába hajtó” szkarabeusz bogarakat előszeretettel tartották afféle szerencsét hozó díszként élve vagy amulettek formájában is.
Bika
A bikáról a legtöbbeknek a nyers erő és a vadság jut eszébe. Egyes kultúrákban pont ezek a valamennyire a férfiassághoz is társított tulajdonságot ébresztettek tiszteletet az emberekben a bika iránt. A bikát a történelem során az Egyiptomi, a Kelta, a Görög és az Indaiai népek is nemes állatként tisztelték. Az ókoroi Görög mitológiában, az istenek vezére, Zeusz, gyakran fehér bika képében járta az emberek világát. Sőt, a legendák szerint ilyenkor még nőket is elrabolt, ha úgy tartotta kedve. A bika kultusza a mai napig rendkívül erősen megmaradt egyes Kelet-indiai régiókban. Minél erősebb, nagyobb és szebb a bika, annál nagyobb szerencsét és gazdagságot hoz a tulajdonosának.
Szarvas
Az erdő leglátványosabb lakója nem csak kis hazánkban keltette fel a néphiedelmek érdeklődését. A legenda szerint Árpád vezér egy szarvas üldözése közben tévedt a mai Magyarország területére kíséretével, majd döntött úgy, hogy itt telepíti le a népét. A gyönyörű agancsa miatt sajnos a mai napig üldözött állat számos más nép mitológiájába is belekerült. Többek között a kínai mitológiába is. Úgy tartják, hogy ha valaki igazán díszes agancsú szarvast lát az erdőben az a boldog és hosszú élet, valamint a vagyonosodás előjele lehet. A szarvas azon kevés őshonos európai erdei nagyvadak egyike, amelynek a mai napig jelentős méretű populációi maradtak fenn mindenhol, eltérően például a medvétől, a bölénytől, a farkastól és a hiúztól, amik mára már csak néhány területen találhatóak meg a természetben.
Elefánt
A legtöbbeknek az elefántról az afrikai elefánt jut az eszébe, azonban a valamivel kisebb és szelídebb indiai elefánttal kapcsolatban jóval több néphiedelem létezik. Főleg azért, mert míg az afrikai rokonát a helyi népek soha nem háziasították, Indiában az elefántok és az emberek évezredek óta egymás mellett élnek. Az elefánt a középkorban rendkívül jó hasznosítható állatnak bizonyult, elsősorban a mezőgazdaságban és az áruszállításban, de sajnos a háborúban is. Elefántot tartani mindig is rendkívül drága mulatság volt, így csak a leggazdagabb, kivételes helyzetben lévő családok engedhették meg maguknak. Különösen igaz ez a pusztán díszként, kedvtelésből tartott állatokra. Ennek megfelelően az elefánt egyfajta státusszimbólummá vált a középkorban, valamint a mai napig a gazdagság és a jó szerencse szimbóluma maradt. Sok Indiai államban úgy tartják, hogy aki feldühít egy elefántot azt akár évtizedekig is balszerencse sújthatja.
Nyúl
A nyulakról közismert, hogy rendkívül gyorsan és rendkívül aktívan szaporodnak, így a világ számos kultúrájában a termékenység és a bőség szimbólumává váltak. Az ősi angolszász mitológiában a nyúlnak különleges jelentősége is volt. A tél végét az üregeikből előbújó nyulak jelezték, így a nyulak látványa megkönnyebbülést hozott a hónapokig tartó sötét és hideg téli idő után. A nyulak puszta látványa szerencsét, pozitív irányú változást jelentett, a hiányuk azonban elhúzódó, nehéz telet és további megpróbáltatásokat. Így aztán előszeretettel háziasították a nyulat, amely rendkívül jó élelemforrásnak is bizonyult, valamint a bundája is jól felhasználható volt. A házi nyúl vicces, aranyos megjelenése már csak hab a tortán. Többek között ezek az ősi babonák is hozzájárultak ahhoz, hogy a húsvéti nyuszi szerepe kialakuljon.
