-
Résnyi éden
Történelmünkről, Istenről és a hitről, születésünk és életünk rejtelmeiről szólnak dr. Wilhelm Ottó „Résnyi éden” című kötetének versei: a könyvet csütörtök este Bakonyi István irodalomtörténész mutatta be a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban.
2026.02.19. -
Február a könyvtárban
Ezen a héten a kicsiket a Budai Úti Tagkönyvtárban Kerekítő, Mondókázó várja Nagyné Váti Zsuzsannával, míg az önismeretre vágyó felnőttek Borostyán Judit jógaoktató Csakrák és Önismeret 1. című előadásán vehetnek részt a Zsolt Utcai Tagkönyvtárban. A szervezők szeretettel várják az érdeklődőket.
2026.02.19. -
Tűz és vér
Két hétig az Óbudai Egyetem ad otthont Wilhelm Ottó vándorkiállításának. Az érdeklődők 19 tablón a költő versein és illusztrációin keresztül ismerhetik meg hazánk sorsfordító történelmi eseményeit.
2026.02.19. -
A magyar széppróza napja
A Vörösmarty Társaság felolvasóesttel ünnepelte a Magyar Széppróza Napját. A Kossuth utcai rendezvényen a társaság tagjai novellákkal köszöntötték Jókai Mór születésnapját.
2026.02.19.
Először játszották a Plazmát a Pelikán teremben
A Pelikán Kamaraszínházban kedden este láthatta először a közönség a Plazma című játékot, amely a 'plazmavilággal' és a saját sorunkkal igyekszik szembesíteni önmagunkat. A Vörösmarty Színház és a budapesti Bartók Kamaraszínház közös előadása a Plazma című darab. A mű írója Garaczi László, zeneszerzője Szakos Krisztián, rendezője pedig Valló Péter. A szereplők a játék során különböző karakterű figurák alakjait öltik magukra. A mozaikos történetek a darab végére mégis összeérnek, a tragikomikus sorsok egy-egy teljes emberi élet összegzését adják.
2007.11.11. 07:29 |
A Pelikán Kamaraszínházban kedden este láthatta először a közönség a Plazma című játékot, amely a 'plazmavilággal' és a saját sorunkkal igyekszik szembesíteni önmagunkat. A Vörösmarty Színház és a budapesti Bartók Kamaraszínház közös előadása a Plazma című darab. A mű írója Garaczi László, zeneszerzője Szakos Krisztián, rendezője pedig Valló Péter.A szereplők a játék során különböző karakterű figurák alakjait öltik magukra. A mozaikos történetek a darab végére mégis összeérnek, a tragikomikus sorsok egy-egy teljes emberi élet összegzését adják. Garaczi László a humor, a nevettetés eszközével világít rá elrontott életünkre, nem keresve, csak felmutatva a kiúttalanságból kivezető utat. Ebben az ismeretlen-ismerős plazmavilágban, ahol a történések, helyzetek, karakterek úgy folynak át az egyik jelenetből a másikba, mint különböző színű folyadékok különböző formájú edényekbe, ráismerhetünk magunkra, mai városi életünkre.