-
Podcast a költségvetésről
Óvatos optimizmussal született meg Székesfehérvár 2024-es költségvetésének tervezete, melyet február 15-én fogadott el a Közgyűlés. A város a válságkezelő esztendőket követően visszatérhet a normál működésre, a költségvetést átfogó jelleggel a stabilitás jellemzi.
2024.02.17. -
Az alkotásban megtaláljuk önmagunkat
„Szeretném élvezni a födi létet: inspirálni a diákokat, hogy a gyermekeink megtalálják a maguk útját, ezen őket szertettel kísérni és sokat alkotni.” Ezeket a célokat fogalmazta meg Schrenk Rita Anna művésztanár, festő Félúton című kiállítása kapcsán.
2024.01.14. -
Azt kell keresni, ami összeköt
A közösségfejlesztésről és a városi életminőséget meghatározó széles társadalmi egyetértéssel megvalósuló iskolafelújítási, közlekedési, illetve zöld beruházások mellett arról is kérdeztük év végi beszélgetésünkkor Székesfehérvár polgármesterét Cser-Palkovics Andrást, hogy mik voltak a legemlékezetesebb találkozásai 2023-ban, de arra is kíváncsiak voltunk, hogy melyik volt a legfinomabb csokoládé, amit evett idén.
2023.12.28. -
Tűzzománcba álmodott lelki útmutató
12 fa és hozzá 12 bibliai idézet kíséri végig az új esztendő hónapjait abban a különleges naptárban, amely Szűcsné Novák Mária tűzzománc képeiből született. A 25 éve Székesfehérváron élő alkotó főiskolásként találkozott és köteleződött el életre szólóan e művészeti ággal, amelynek technikáját az alkotói folyamat alatt sajátította el, fejlesztette.
2023.12.22.
Ecsedi Mária a művész, aki változatos munkáival a világot öleli magához
Ecsedi Mária a Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szakán végzett. 1995-ben Rácváros c. fametszet sorozatával elnyerte a Székesfehérváron rendezett Országos Kisgrafikai Pályázat első díját. Főiskolai tanulmányai végeztével Székesfehérvárra költözött. A 60-as években az Egervári Művésztelepen dolgozott. 1969-től kiállító művész. Első munkái fa- és linóleummetszetek voltak. A 80-as évek közepéig elsősorban grafikusként tevékenykedett. Meghívókat, plakátokat tervezett. A Szent István Király Múzeum számára rajzokat készített a kelta régészeti leletekről. A 90-es évek közepén varrott textilmunkákkal jelentkezett. E munkáira nagy hatást gyakoroltak a kínai és a japán nyomatok, textilfestmények. Tervezett faintarziát, faplasztikákat, alumíniumból készült dekoratív plasztikát, művészi cégéreket. Az ő keze munkáját is dicséri a Kossuth-udvari órajáték.
Ezen a kiállításon bennem ismét megerősödött az az eddig is élő érzés, hogy Ecsedi Mária az a képzőművész, akit a sokszínűség jellemez. Kísérletező típus vagy, de az miként lehet, hogy minden porondon sikeres vagy? Kezdjük a cégérekkel…
A Bástya söröző volt az első: az Ikarus gyárba megálmodott alkotás után is egy barátnőm, Eördögh Edit szólt, hogy a kiskereskedők, vendéglátósok fontolgatják, érdemes volna egy-egy jópofa cégért állítani. Azt, hogy figurális körplasztikát csinálok, kizárólag az én döntésem volt. Kincsesbányán, a bányánál sokféle műhely működött – asztalosok, kovácsok egyaránt dolgoztak – onnan ismertem Kovács Károly kovácsmestert. Hozzájárultak, hogy a műhelyben munkaidőn kívül megcsinálhatjuk a cégéreket. Viaszból megmintáztam a figurákat. Étteremről és sörözőről volt szó, ezért az egyik alak egy gazdaasszony lett, tálcával, rajta kakassal, a másik pedig egy tollas kalapos, köpenyes – öltözékével az 1600-as, 1700-as éveket idéző – férfiú, sörös kriglivel a kezében. Ezt lezsűrizték, a lektorátus elfogadta, Kovács Károly pedig vörösrézből formálta meg a figurákat. Ezután jött a többi cégér.
Magam is elcsodálkozom kísérletező kedveden…ott vannak a művész-zászlók is…Te biztos, hogy másként jársz-kelsz Székesfehérváron viszontlátva a saját munkáidat… Mi fogalmazódik meg benned ilyenkor?
Természetesen örülök, ahol a gondot látom az, hogy sokszor nincs lehetőség, mód azok felújítására, pedig fontosak a karbantartási munkálatok.
A művész is ember, s vedd ezt viccesen, mennyire befolyásolja napi hangulatod a munkádat, az alkotást?
Amikor másokkal dolgozom, különösen kell koncentrálnom, mert amikor a kivitelezésre kerül sor, minden munkatársra tekintettel kell lennem.
Mi a legmeghatározóbb élmény a gyerekkorodból?
Öt lányt egyedül nevelt fel korán megözvegyült édesanyánk, aki 32 évesen munkába állt: védőnőként dolgozott. Hihetetlen tartást és pozitív életszemléletet tanultunk. Nagyon összetartozunk, meghatározó a szolidaritás és a szociális érzék, amelyeket korán megtanultunk. Ezért is a legfontosabb számomra a családom, akik mindenben támogatnak!