1915. augusztus 21-én délelőtt 12 izmos férfi egy hatalmas faládát cipelt fel a Városházára. A ládában egy hársfából készült szobor volt: a 260 centiméter magas vitéz alakot Rigele Alajos készítette és Lyka Döme pázmándi nagybirtokos adományozta Székesfehérvárnak. A szoborba 50 fillér adomány ellenében lehetett szöget verni, és a bevételt a hadiárvák, özvegyek és rokkantak támogatására fordították. A nemzeti áldozatkészség fehérvári szobráról Vértes vitézről Vizi László Tamás történész tartott rendkívül érdekes előadást a Városházán.
Teljesen világossá vált 1915 őszére, hogy a katonák nem térnek haza, "amire lehullnak a falevelek" és hosszú háborúra kell készülni – mondta a Városháza aulájában, Vértes vitéz szobra előtt összegyűlt népes hallgatóságnak Vizi László Tamás történész. A hírek akkoriban már arról számoltak be, hogy katonáink nagyon komoly véráldozatot szenvedtek és az államnak nem voltak olyan eszközei, amivel ezt a helyzetet kezelni tudták volna, ezért a civil lakosság fordultak segítségért. Vértes vitéz alakját a Héthárson eltemetett Tarczai Tamás síremlékénél látható vitézről mintázta Rigele Lajos szobrász, aki egyébként a fronton szolgált és miniszteri engedéllyel kapott eltávozást azért, hogy elkészítse a szobrot és részt vegyen annak avatásán.
Aki szeget vásárolt az névre szóló emléklapot is kapott az adományozásról, de kitűzőt, sőt kis Vértes vitéz szobrocskát is lehetett venni. Az előadáson Vizi László Tamás arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy minden bizonnyal ezekből a szobrocskákból több is megmaradhatott, de a múzeumban sajnos nincs egyetlen darab sem. (Ha bárkinek tudomása van ilyen szobrocskáról, kérjük írjon nekünk a fehervar@fehervar.hu címre és üzenetét eljuttatjuk Vizi László Tamás történésznek.)
A szobor 1915 szeptember 8-i avatásán az első szöget, ami aranyból volt, az uralkodó nevében gróf Széchenyi Viktor verte a szobor képzeletbeli szívébe, majd Prohászka Ottokár püspök és Saára Gyula a város akkori polgármestere adományozott és vert szöget a szoborba. A fronton szolgáló székesfehérvári 69-es gyalogezred is gyűjtést szervezett és 1200 koronát gyűjtöttek össze, azonban a legnagyobb adományt a Székesfehérvári 17-es Magyar Királyi Honvéd Gyalogezred adta, összesen 3160 koronát. 1916 végéig összesen 37.684 koronát gyűjtöttek a hadiárvák, özvegyek és rokkantak támogatására.
Vizi László Tamás arról is beszélt előadásában, hogy nem csak Székesfehérváron, hanem sokfelé a világban, Európán kívül is vannak áldozatkészség szobrok, amiket a különböző nemzetek, a nagy történelmi alakjaikról mintáztak.A Vértes vitéz szobor egészen 1918 decemberéig állt a Városháza előtt és mintegy 27 ezer szöget vertek bele az adományozók. Az akkori városvezetés Saára Gyula polgármester vezetésével pedig úgy döntött, hogy meg kell próbálni megőrizni a szobrot. A legtöbb helyen egyébként megsemmisültek az áldozatkészség szobrok és mindössze fényképek maradtak meg ezekről, a fehérvári Vértes vitéz pedig igazi kuriózum, ami szinte teljesen épen megmaradt, mindössze a kardja hiányzik, de úgy tudjuk, hogy hamarosan pótolják a vitéz elengedhetetlen "szerszámát". Ez annak köszönhető, hogy bekerült a múzeum gyűjteményébe. Mi fehérváriak igazán büszkék lehetünk erre, mert a várost 1919-ben megszálló román hadsereg és a 1945-ben a város szinte teljes rombadöntése sem pusztította el és egyedülálló az országban, hogy ilyen épen megmaradt. A szobor a múzeum raktárából a rendszerváltoztatás után "került elő" és a Szent István Király Múzeum bejáratában helyezték el és
nemrégiben vitték át a Városházára, oda, ahol először felállították.