"E szobor jelképe a mi...hazafias kötelességünknek

Teljesen világossá vált 1915 őszére, hogy a katonák nem térnek haza, "amire lehullnak a falevelek" és hosszú háborúra kell készülni – mondta a Városháza aulájában, Vértes vitéz szobra előtt összegyűlt népes hallgatóságnak Vizi László Tamás történész. A hírek akkoriban már arról számoltak be, hogy katonáink nagyon komoly véráldozatot szenvedtek és az államnak nem voltak olyan eszközei, amivel ezt a helyzetet kezelni tudták volna, ezért a civil lakosság fordultak segítségért. Vértes vitéz alakját a Héthárson eltemetett Tarczai Tamás síremlékénél látható vitézről mintázta Rigele Lajos szobrász, aki egyébként a fronton szolgált és miniszteri engedéllyel kapott eltávozást azért, hogy elkészítse a szobrot és részt vegyen annak avatásán.

A szobor 1915 szeptember 8-i avatásán az első szöget, ami aranyból volt, az uralkodó nevében gróf Széchenyi Viktor verte a szobor képzeletbeli szívébe, majd Prohászka Ottokár püspök és Saára Gyula a város akkori polgármestere adományozott és vert szöget a szoborba. A fronton szolgáló székesfehérvári 69-es gyalogezred is gyűjtést szervezett és 1200 koronát gyűjtöttek össze, azonban a legnagyobb adományt a Székesfehérvári 17-es Magyar Királyi Honvéd Gyalogezred adta, összesen 3160 koronát. 1916 végéig összesen 37.684 koronát gyűjtöttek a hadiárvák, özvegyek és rokkantak támogatására.

A Vértes vitéz szobor egészen 1918 decemberéig állt a Városháza előtt és mintegy 27 ezer szöget vertek bele az adományozók. Az akkori városvezetés Saára Gyula polgármester vezetésével pedig úgy döntött, hogy meg kell próbálni megőrizni a szobrot. A legtöbb helyen egyébként megsemmisültek az áldozatkészség szobrok és mindössze fényképek maradtak meg ezekről, a fehérvári Vértes vitéz pedig igazi kuriózum, ami szinte teljesen épen megmaradt, mindössze a kardja hiányzik, de úgy tudjuk, hogy hamarosan pótolják a vitéz elengedhetetlen "szerszámát". Ez annak köszönhető, hogy bekerült a múzeum gyűjteményébe. Mi fehérváriak igazán büszkék lehetünk erre, mert a várost 1919-ben megszálló román hadsereg és a 1945-ben a város szinte teljes rombadöntése sem pusztította el és egyedülálló az országban, hogy ilyen épen megmaradt. A szobor a múzeum raktárából a rendszerváltoztatás után "került elő" és a Szent István Király Múzeum bejáratában helyezték el és nemrégiben vitték át a Városházára, oda, ahol először felállították.