Hetek óta szokja az ország a kényszerű otthonlétet, amely közel egy hónap után és a tavasz beköszöntével nem is olyan egyszerű. A fehérvári származású Ávár Tibor séf már kétszer volt karanténban hajón, most pedig az ausztriai Mondsee-ben várja, hogy vége legyen a koronavírus-járványnak.
Mikor döntötted el, hogy szakács szeretnél lenni?
Már tizenéves koromban tudtam, hogy egyszer szakácsként szeretnék dolgozni, mégis egy darabig gépésznek készültem. Néhány évvel később Fehérváron megismerkedtem Lorenzo Lombinóval, aki egyszer megkérdezte tőlem, szeretném-e komolyan megtanulni a szakmát. Akkor már egy percig sem gondolkodtam. Tanultam, folyamatosan képeztem magam. Miután elvégeztem az iskolát, külföldön is ki szeretettem volna magam próbálni, ezért elmentem hajóra dolgozni.
Mit jelent egy hajón főzni? Más, mint egy hagyományos étteremben a szárazföldön?
Két évig óceánjárón és majdnem kilenc évig folyami hajón főztem. Mindkét helyen nagyon szigorú higiéniai előírásoknak kellett megfelelni. Külön oktatást tartottak arról, hogyan és hány percig kell szabályosan kezet mosni. Nemcsak azért, mert egy hatósági ellenőrzéskor bárki mögéd állhat és stopperrel mérheti, meddig tartod a csap alá a kezed, hanem azért, mert így lehet megelőzni a fedélzeten a különféle vírusok, baktériumok terjedését.
Mi történik akkor, ha a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is fertőzés tör ki a hajón?
Karantén alá kerül a hajó. Kétszer én is megtapasztaltam, milyen ez a valóságban. Mindegyik esetben magas lázzal, hányással és hasmenéssel járó norovírusjárvány tört ki. Ilyenkor az a szabály, hogy ki kell kötni az első kikötőben, ahol fogadják a hajót. Felhúzzák a sárga zászlót, ezzel is jelezve, hogy fertőzés tört ki a fedélzeten. Az utasokat megfigyelésre kórházba szállítják, a személyzet viszont a hajón marad és fertőtleníti az utolsó zugot is. Aki közülük küzd a betegséggel, az a kabinjában marad, amíg jobban nem lesz. Ez norovírus esetében általában három-öt nap. A dokkot a rendőrök folyamatosan ellenőrzik, hogy senki se hagyja el a hajót. Volt olyan, hogy az élelmiszer- és tisztítószer-utánpótlást is helikopterről dobták le. Csak akkor lehet továbbindulni, ha a személyzet tagjai közül mindenki negatív mintát produkál, és a helyiségekben sincs nyoma a vírusnak.
Mennyire nehéz ez lelkileg?
Nekem egyáltalán nem volt az, mert amíg a járvány tartott, kevesebbet dolgoztam. Jólesett egy kis szusszanás, mert egy hajó konyháján folyamatos a pörgés.
A hajó után következett Ausztria..
Már évek óta Mondsee-ben vezetem egy négycsillagos hotel éttermét. A főnökeim nagyon rendesek: hiába kellett a koronavírus-járvány miatt a hotelt bezárni, a személyzetből mindenkit próbáltak megtartani.
Mikor zárták be a szállodát?
Március tizenötödikén, de már hetek óta benne volt a levegőben. Februárban, a koronavírus hivatalos olaszországi megjelenése után nálunk is, mint minden hotelben elkezdték a foglalásokat, konferenciákat visszamondani. Ezzel párhuzamosan az összes szakácsomat, akinek túlórája volt, elküldtem szabadságra. Igyekeztem arra figyelni, hogy lehetőleg a fiatalabbakat osszam be műszakba, mert rájuk a hivatalos állásfoglalás szerint kevésbé veszélyes az új típusú koronavírus.
Milyen volt az utolsó nap?
A főnökeim tudták, hogy hajón dolgoztam és voltam már kétszer is karanténban, így kikérték a véleményemet, hogy mennyire kell komolyan venni az otthonmaradást, milyenek a karantén lelki hatásai. Utolsó nap mindent kitakarítottunk, fertőtlenítettük a konyhát, majd behívtak bennünket egy személyzeti értekezletre. A főnökünk elcsukló hangon megköszönte a munkánkat, és mondta, hogy a járvány után visszavár mindenkit. Borzasztó nehéz volt.
Mennyire kell komolyan venni az otthonmaradást?
Azt tapasztaltam, hogy csak akkor áll meg egy vírus terjedése, ha mindenki a helyén marad és a lehető legkevesebb emberrel kerül kapcsolatba. Egy kisebb és zárt közösségben, mint egy hajó, ez könnyebben kivitelezhető és ellenőrizhető. Mi pont ezért maradtunk Ausztriában, mert nem tudtuk, hogy fertőzöttek vagyunk-e vagy sem, és nem akartunk semmit hazavinni a családnak.
Hogy látod, Ausztriában mennyire tartják be az előírásokat?
Mondsee-ben elég nagy a fegyelem. Nem sétálgatnak csak úgy az emberek az utcán. Mindenki otthon marad, legfeljebb a szemetet viszi le. Ha hetente egyszer elmennek bevásárolni, akkor amíg tömeg van a boltban, az autójukban várakoznak. A bevásárlókocsikat minden használat után a dolgozók fertőtlenítik. És ha a vásárlók közül valaki nem hozta magával a maszkját, elvehet ingyen egyet.
A korábbi pörgős hétköznapok után otthon mivel telik az időd?
Főzéssel és takarítással. Mivel furcsa számomra, hogy ennyi szabadidőm van, ezért a feleségemmel abban állapodtunk meg, hogy az amerikai HACCP ajánlásai alapján fertőtlenítem a lakást. Ezenkívül szívesen kísérletezem az ízekkel. Legutóbb például a kefíres palacsintámat tökéletesítettem!
