A szaloncukor története - hogyan készül ma a karácsonyi csemege?

 

A fondant kezdetben, üstben, lábasban szabadtűzön főzték. Kézzel formázták, majd a XIX. század végén megjelentek a fondant készítő gépek, amelyekkel a jelenlegi Bonbonetti Csoport elődje gyártott már szaloncukrot.

A szaloncukor gyártása többféle módon történhet. Másképpen készül a töltött, a mártott és az öntött szaloncukor. A töltött szaloncukroknál a gyártás a krém készítésével kezdődik, majd egy úgynevezett csokihüvelyt képeznek, amelybe a kész krémet betöltik, és egy csokiréteggel zárják le az alját. Hűtés után kiszedik a formából a szaloncukrokat, amelyek ezután szemenként csomagolásra kerülnek. A töltött szaloncukrok jellemzője, hogy csokoládé bevonattal és különbözős ízesítésű krémmel készülnek. A fémgőzölt fóliába bújtatott szaloncukrokat végül az íznek megfelelő tasakokba vagy dobozokba csomagolják.

 

 A mártott szaloncukor fondantjához tejport és egyéb összetevőket adnak, például mazsolát. Ezt összekeverik, majd egy formázó berendezésen kialakítják a szaloncukor formáját. Ezután következik a csokoládéval vagy kakaós bevonómasszával történő mártás. Mártás után a szemeket lehűtik és csomagolják a kész szaloncukrokat. Az öntött (leggyakrabban zselés) szaloncukor kristálycukor, pektin és ízesítéstől függően egyéb összetevők 122 °C-ra történő főzésével készül. A zselét melegen formába öntik, majd 8 óra múlva, amikor megszilárdult, kiveszik és a legalább 36°C -os bevonat kerül rá. A hűtés után jöhet a csomagolás.

 

A szaloncukorka készítés műveletei közül a csomagolás tartotta meg legtovább a kézimunkaigényt. Kézzel rojtozták a csomagolópapírt, kézzel préselték rá a sztaniolt (alufólia) még a XX. század első felében is, a kisebb kézműipari műhelyekben még a II. világháború végén is kézzel végezték ezt a munkát. A géppel történő csomagolást a XX. század első harmadában a jelenlegi Bonbonetti Csoport elődje kezdte el, ők a két világháború között már csak géppel csomagolták a szaloncukorkát.