-
Az 1988-as Szent István Évről
Vajon mi a közös a Nemzeti Emlékhely harangjai, a Városi Képtár és Kókai Rezső Szent István király című oratóriumában? Székesfehérvár jó válasz, de még pontosabb, ha hozzá tesszük: 1988. A város méltóságteljes megemlékezéseinek sorában fontos helyet foglal el a Szent István Év, amelynek ünnepi eseményei az államalapító szent király útmutatásának megidézésével ismét ráébresztették a fehérváriakat arra, milyen erő van a lokálpatriotizmusban.
2026.02.13. -
Vers a parton február 16-án
Újabb állomásához érkezik a Vers a parton című szépirodalmi programsorozat Kozáry Ferenc színművésszel. A február 16-án, hétfőn 18.00 órakor kezdődő eseményen a remény áll a középpontban. A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
2026.02.13. -
A javítóintézet krónikája
A Prohászka templom közösségi terében mutatták be a fehérvári javítóintézet történetéről szóló kötetet. A visszatekintés fél évszázad történetét öleli fel.
2026.02.13. -
Újraindul a Partitúra
Visszatér a Partitúra sorozat, ezúttal online lesznek elérhetőek az új részek, az első már vasárnaptól - jelentették be Kápolnásnyéken. A hatodik évad a határontúli városokra fókuszál és a geopolitikai helyzet miatt egy Kápolnásnyéken rögzített kárpátaljai adás invitálja kulturális körutazásra a nézőket.
2026.02.13.
A láthatatlan gyár - Sipos Eszter kiállítása nyílik meg október 29-én
Október 29-én csütörtökön 18 órakor A láthatatlan gyár címmel nyílik kiállítás az Új Magyar Képtárban. A kiállítást Tatai Erzsébet művészettörténész nyitja meg, aki átadja a 2015. évi Smohay-díjat is. A tárlatot 2015. november 29-ig, keddtől vasárnapig 10-18 óráig tekinthetik meg az érdeklődők.
2015.10.26. 12:52 |
Október 29-én csütörtökön 18 órakor A láthatatlan gyár címmel nyílik kiállítás az Új Magyar Képtárban. A kiállítást Tatai Erzsébet művészettörténész nyitja meg, aki átadja a 2015. évi Smohay-díjat is. A tárlatot 2015. november 29-ig, keddtől vasárnapig 10-18 óráig tekinthetik meg az érdeklődők.

A kiállítás Közép-Kelet-Európa közelmúltját, emlékezetpolitikáját és valóságos tapasztalatának ellentmondásos viszonyát dolgozza fel egy magyarországi földalatti lőszergyár átalakulásának történetén keresztül. A hidegháború minden országában találunk példákat hasonló titkos épületkomplexumokra, ilyen értelemben ez a vizsgált 7006-os gyár egy általános 20. századi eset, ugyanakkor sajátos magyar történet is. A ma is aktív, de eredeti funkcióját folyamatosan átszervező intézet esetének a felderítése meglehetősen szövevényes feltáró munkával járt és jár együtt.
Az egykori gyárban dolgozók emlékezetét, a helyhez kötődő saját emlékeit és az emlékezetpolitika által reprezentált múlttörténetet a művész párhuzamosan dolgozza fel; ez a háttérkutatással együtt járó vizsgálódás mégis leginkább a jelenre és a jövőre fókuszál. Az alábbi kérdésekre keresi a választ: A közelmúlt társadalmi változásai mennyiben gyökereznek a hidegháborús félelmekben? A reprezentáció hiánya milyen hatással lehet egy település jelenére és jövőjére? Az álcázás és az elfedés berögzült szokásaitól mennyire tud megszabadulni egy közösség? Mire vagyunk képesek a titok megőrzésének érdekében? Az installáció bunkerbejárathoz hasonlító épületelemeivel megeleveníti a hidegháború korszakát, de konkrétabb képet kapunk a vizsgált gyár korszakaiba bepillantva, miközben a hely jelenlegi történetének fragmentumai vizuálisan és hangelemekben is körbeveszik a teret. A film, a fotó, a rajz, az objekt egyaránt része a kiállításnak.