Válaszúti népzene - 25 éves a Kallós Zoltán Alapítvány

Az alapítvány fennállásának 25. évfordulóján avatták fel Válaszúton, a Kallós Zoltán Múzeumot és Népművészeti Központot. Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntőjében úgy fogalmazott, a kormány szándéka, hogy az alapítvány működését a jövőben is támogatja, és biztosítja a mezőségi szórványoktatáshoz szükséges anyagi hátteret is. Az alapítvány százmillió forintot kapott tavaly, idén pedig 56 millió forinttal segítik, a szórványkollégium működését.

25 éves a Kallós Zoltán Alapítvány

Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára ünnepi beszédében kiemelte, a magyar kormány köszönettel tartozik Kallós Zoltánnak azért a munkáért, amellyel megmentette, az erdélyi népi kultúra kincseit, és bemutatásával, rendszerezésével segítette, a Kárpát-medencei szellemi vagyon megismerését.

Az ünnepségen, a néprajzi gyűjtemény atyja, Székesfehérvár tiszteletbeli polgára, az Európa-Nostra díjjal kitüntetett Kallós Zoltán, az erdélyi folklór, a hangszeres, énekes népszokások őrzője, megköszönte a segítséget mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a gyűjtemény tárgyai és az alapítvány gyermekei jó helyre kerülhettek Válaszúton.

Kallós Zoltán élete tartalmazza a romániai magyarság elmúlt száz esztendejét – fogalmazott Kelemen Hunor. Az RMDSZ-elnök hangsúlyozta: a néprajzkutató bebizonyította, hogy az alkotó emberek a legnehezebb időkben is ellenállnak, „Kallós Zoltán legyőzte a történelmet a munkájával, a kiállásával, azzal az életművel, amit ünneplünk”. Visszaemlékezett arra, Kallós a gyűjtése során mindenkinek megmutatta az értékeket, akik ellátogattak hozzá, az alapítvány, a múzeum sem jöhetett volna anélkül, hogy Zoli bácsi ne biztatta volna a mellé állókat.

Az eseményen bemutatták a Kallós Archívum lemezsorozat 24. darabját (Válaszúti népzene) és Csinta Samu, az alapítvány negyedszázados munkásságáról szóló kötetét. Szép Gyula, az alapítvány egyik alapítója és alelnöke a lemezről elmondta, Kallós Zoltán első gyűjtőterületének darabjait mutatja be, kisebb népzenei monográfiaként értelmezhető, amelyben archaikus, de új stílusú dalok is megjelennek.