Október 27-én ünnepli fennállásának 130. évfordulóját a Szent István Király Múzeum. Az évforduló alkalmából 130 olyan múzeumi tárgyat állítottak ki a Fő utcai épületben, amelyet ritkán láthat a közönség, mert a raktárak mélyén őrzik őket.
A „Kincsek a raktárak mélyéről” címet viselő születésnapi kiállítással a múzeum nemrég elhunyt munkatársára, Cserményi Vajkra is emlékeznek kollégái. A múzeum dísztermében október végéig látható tárlat keresztmetszetet ad a 130 éves intézmény gyűjtőmunkájáról: az őskori ásatások leleteitől kezdve a középkori emlékeken át egészen a 19-20. századi néprajzi gyűjtemény darabjaiig sok tárgyat válogattak össze a kiállítás rendezői.
Az első múzeum Székesfehérváron
Szentalak egy XIII. századi körmeneti keresztről |
Más városokhoz hasonlóan Székesfehérváron is a kiegyezés utáni években vetődött fel a Történelmi és Régészeti Egylet megalapításának gondolata - de hosszú és göcsörtös út vezetett odáig, hogy az egylet megalakulása után a múzeum is megnyithatta kapuit.
A Székesfejérvár című társadalmi hetiközlöny I. évfolyamában, 1871-ben tette közzé gondolatait Hattyúffy Dezső megyei aljegyző „Néhány szó egy létesítendő régiséggyűjtemény ügyében” címmel. A közlemény hatására nagyarányú mozgalom indult az egylet megalapítása érdekében, így két évvel később, az 1873. október 27-én tartott első közgyűlésen már 1205 darab érem és 48 darab különféle tárgy ajándékozásáról számolhatott be a megyei főjegyző.
A kezdeti buzgalom azonban hamar elapadt és a régiségtár anyaga kevés tárggyal gyarapodott. A gyűjtemény kedvezőtlen elhelyezése, az 1884-ben bekövetkezett főispáni változás és számos tevékeny tag halála miatt az egylet tevékenysége erősen lehanyatlott - ennek ellenére a megalakuláskor kitűzött célokat sikerült megvalósítani: számos helytörténeti dolgozat és két évkönyv jelent meg az egylet kiadásában.
Marosi Arnold és a múzeum fénykora
A múzeumügy akkor éledt újjá a megyében és a városban, amikor 1909 őszén Marosi Arnoldot Pécsről Székesfehérvárra helyezték. A fiatal, tehetséges, sokoldalú ciszter tanár komoly múzeumi tapasztalatokkal érkezett városunkba: pécsi tanárkodása idején ő szervezte meg a Pécs-Baranya Vármegyei Múzeumegyesületet. 1909-ben Fehérváron egy majdnem 20 esztendeje halott régészeti egyletet és néhány lelkes lokálpatriótát talált. Ideérkezése után Lauschmann Gyula, a város tisztifőorvosa kereste fel azzal az elképzeléssel, hogy nyilvános múzeumot kellene létrehozni. Marosi Arnold örömmel állt az ügy mellé és hozzálátott a szervezéshez: néhány hét alatt mindenkit meggyőzött arról, hogy Fejér megye és Székesfehérvár nem létezhet tovább múzeum nélkül, amely egy évvel később, 1911-ben meg is nyílt az Oskola utca 16. számú házban bérelt helyiségekben.
Marosi Arnold első teendője az egylettől átvett tárgyak konzerválása és leltározása volt. Ebben a munkában Philipp István, a ciszter gimnázium rajztanára volt segítségére. A tárgyakat megszámozták és vázlatokkal illusztrált törzskönyvet állítottak össze, szakszerű pontossággal. A rendezés során a tárgyakat tematikusan csoportosították s kialakították a régészeti, néprajzi és iparművészeti, valamint könyvtári osztályt.
A múzeumigazgató és lelkes munkatársai figyelemmel kísértek mindent, ami a múzeum számára fontos lehetett. Számos feloszló egyesület, testület tárgyait, nyomtatványait szerezték meg, magángyűjtők örököseit kutatták fel, hogy megvásárolják a gyűjteményeket. A Tanácsköztársaság bukása után Marosi Arnold felhívást tett közzé, hogy a szórólapokat, plakátokat a múzeumi könyvtárnak megszerezhesse.
Marosi számtalan leletmentést végzett, amelyek közül kiemelkedő a pákozdi hatalmas bronzkori földvár, az első táci ásatások, a csákvári késő római temető, a nagy csákberényi és az előszállási avarkori temetőkben végzett kutatások. Halálával azonban véget ért a Múzeumegyesület támogatásával működő múzeum virágkora.
A mai múzeum
1949-ben, a „fordulat évét” követően a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatótanácsa Fitz Jenőt helyezte át, a néhány évig Fehérváron igazgató Fülep Ferenc utódaként Székesfehérvárra. Fitz Jenő négy évtizedes igazgatói működése alatt alakult ki a mai megyei múzeumi szervezet: tudományos osztályok, könyvtár, kiállítóhelyek, műhelyek, és vált a Szent István Király Múzeum a hazai muzeológia egyik meghatározó helyszínévé és nemzetközileg is ismertté.
A fennállásának 130. évfordulóját ünneplő intézmény históriája azonban nem egy töretlen sikertörténet. A város műemléképületeiben lévő állandó kiállítások folyamatos felújításának elmaradása, az épületek állagának rohamos romlása, a raktárak szűkös és elavult volta egyre sürgetőbb megoldást várnak. (Ismeretes, hogy a héten a múzeum Országzászló téri épületét kellett bezárni, mert leomlott róla egy hatalmas vakolatdarab.) A történelmi múlt iránt fellángoló lelkesedés gazdag mecénásai - sajnos - nem korunk szülöttei.
