Titkok nélkül: Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint

Harcsa Veronika hangszerszerű, fénylő énekhangja és Gyémánt Bálint frázisokban gazdag gitárjátéka már az idei nyáron is felejthetetlen koncertélményt adott a Kultúrkorzó nézőinek. A páratlan páros bizonyította, miért is tartják őket a nagy nemzetközi fesztiválpódiumok várva várt vendégeinek.

Harcsa Veronika a maga törékeny valóságában új utakat keres a dzsessz világában, a járatlant próbálja: „A dzsessz, mint gyökér, fontos számunkra. Nagyon sokat merítünk abból, hogy Bálint és én is dzsesszzenészként végeztünk a Zeneművészeti Főiskolán. Mindemellett merítünk más műfajokból is. Például a popzenéből, a bluesból és a klasszikus zenéből. Nagyon sokfajta hatás ér bennünket, így a zenénk nem tiszta dzsessz, hanem több műfaj keveréke. Előfordul, hogy a színház csendjét szeretnénk megteremteni, máskor egy dzsesszklub felszabadultságát. Foglalkozom ugyan zeneszerzéssel is, de inkább dalszerzőnek tartom magam, ez nagyon fontossá vált az elmúlt években számomra. Szeretek más zeneszerzőktől is dalokat előadni, de ha a saját szerzeményeimet énekelem, akkor tudom, hogy melyik hang miként született. Az elmúlt tíz évben, mióta színpadon vagyunk, sokat változott az életem. Előtte bizonytalan voltam benne, hogy a zene lehet-e a hivatásom. Azóta bebizonyosodott, hogy igen, és színes, gazdag a pályafutásom. Nagyon sokat dolgozunk, tesszük ezt azért, hogy hitelesek és őszinték maradhassunk, magunk és a közönség számára is.”

 

Két összeillő, nyughatatlan ember zenei egymásra találásának igaz története az övék. Rezdüléseik együtthatója pedig az a csodálatosan érzékeny és mégis mindennapi dallamcsokor, amely elkalauzol bennünket az ő különleges világukba. Gyémánt Bálint gitárjátéka a legnagyobbakat idézi, folyamatos fejlődésük záloga, ahogy ő mondja, az együtt gondolkodás: „Évekkel ezelőtt kialakult köztünk az az összhang, ami fontos ahhoz, hogy duóként léphessünk fel. Nincs ebben semmi titok, nagyon sokat kell dolgoznunk azért, hogy sikeresek lehessünk. Minden koncert előtt több órát próbálunk, hogy folyamatosan frissen tartsuk műsorunkat. A repertoárnak azért kell szükségszerű változnia, mert egyrészt az improvizatív zene ezt megköveteli, másrészt pedig meg kell felelnünk a saját és a közönségünk elvárásainak is.”

Dzsessz, blues, alternatív zene vagy népdal? Színház vagy koncertpódium? Zenekar, duó vagy szóló? Stúdió, koncert vagy fesztivál? Lámpafény – ahogy a dalban hangzik el – vagy rivaldafény? Megannyi megválaszolatlan kérdés helyett az egyetlen válasz, mindez együtt: két ember, egy hang, egy hangszer.