Könyvbemutatóval, szoboravatással és koszorúzással is tisztelgett a város a Magyar Királyi 17. székesfehérvári honvéd gyalogezred emléknapján. A Tiszti Klubban az első világháborúban szolgált Damó Elemér naplója alapján szerkesztett könyvet mutatták be Honvédtiszt az I. Világháborúban címmel, majd Márkosfalvi Sipos Gyula magyar királyi ezredes szobrát avatták fel, az alkotás Horváth Lajos népi iparművész munkája.
A Tiszti Klubban elsőként könyvbemutatóval tisztelegtek a a Magyar Királyi 17. honvéd gyalogezred emléke előtt. ifj. Damó Elemér elmondta, tíz évvel ezelőtt a padláson leltek rá édesapja első világháborús naplójára, ebből született a Honvédtiszt az I. Világháborúban című könyv, amely számos irodalmi és történelmi értéket hordoz. Ezt követően került sor Márkosfalvi Sipos Gyula magyar királyi ezredes - a 17. honvéd gyalogezredet leghosszabb ideig szolgáló parancsnok - szobrának avatására. A szobor fából készült és Horváth Lajos népi iparművész alkotása. A szoboravatás alkalmából Simon László énekelt első világháborús katonadalt.
Márkosfalvi Sipos Gyula ezredes 1915. májusától 1918. végéig, a frontok felbomlásáig parancsnokolta a 17-eseket. Az ezred kevés katonai alakulatok egyike, akik a háborúskodás megszűntének hírére, zárt alakzatban, fegyverüket, katonai mivoltukat megtartva, sőt ahol kellett annak megtartásáért, esküjükhöz híven a hazautazás keservei közepette is tették a dolgukat. Igaz ugyan, hogy hazatérésükkor mindenre számítottak, csak arra nem, hogy a rövid éljenzésüket követően, néhány nap múlva szélnek eresztik őket az akkori hatalom képviselői. A több mint 4 év frontszolgálat alatt az ezred több ízben került feltöltésre, veszítette el — akkori nyelvezeten szólva — a "puskáinak", zömét. A 17-es ezred állományából, akik túlélték a galíciai és az olasz frontok kínjait helytállásukkal méltán érdemelték volna ki a haza hálájának megnyilvánulásait. E helyett rájuk az újabb éhezés, munkanélküliség várt, sokukra betegeskedés, a rokkantság, a családjukról való gondoskodás terhei zúdultak.
A szoboravató után a Zichy-ligetben koszorúzással folytatódott a megemlékezés a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred emlékművénél. Székesfehérvár polgármestere ünnepi beszédében elmondta, hogy városunkban évszázadok során katonák tízezrei teljesítettek szolgálatot a nemzet védelmében. „A város tisztelettel adózik szolgálatuknak és őrzi egykori katonái emlékét. Ma az első világégésben résztvett, óriási emberi és anyagi veszteség ellenére mindig emberségesen harcolt és Fehérvár városának hírnevet, maguknak pedig becsületet kiharcoló egységre, az egykori Magyar Királyi 17. honvéd gyalogezredre emlékezünk.” - mondta dr. Cser-Palkovics András polgármester, aki felidézte, hogy a város civil szerveztei közül többen fogtak össze annak szándékával, hogy feldolgozzák a gyalogezred történetét és ápolják emlékét. „Kiemelkedő jelentőségű, hogy a mai naptól képzőművészeti alkotás is hirdetheti az ezred egykori parancsnokának emlékét. Mindez óriási jelentőségű kezdeményezés, melyről a Magyar Kápolna avatásán Schmitt Pál köztársasági elnök úr is beszélt és megemlékezett akkor, amikor a székesfehérvári összefogást példaértékűnek nevezte. A példa követőkre talált, biztosan hiszünk a folytatásban és abban is, hogy a magyar nemzet érdekeiért küzdők emléke soha nem merül feledésbe.” - tette hozzá.
