Szent László napon koszorúzással emlékeztek a lovagkirály szobránál

 Szent László király erőskezű, hatalmas termetű férfi volt, aki "a többi ember közül vállal kimagaslott". A harcban való jártassága, a csatákban mutatott személyes bátorsága következtében a középkorban fokozatosan vált nagyon népszerűvé.

A középkori László-kultusz kibontakozásához a döntő lökést III. Béla adta meg, aki 1192 júniusában pápai jóváhagyással szentté avatta I. Lászlót. Ennek nyomán a kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód őt tekintette példaképének. A népét győzelemre segítő László kultusza tovább élt a későbbi korokban is. A nehéz háborús időkben a nép László királytól várt és remélt segedelmet, a magyar katonák például László nevét kiáltva rohantak a törökökre. Testi és lelki képességei miatt a Katolikus Egyház csodatévő harcos szentet is tisztel benne amellett, hogy személyében a magyar történelem sikeres országépítő uralkodójára tekintünk, aki kemény kézzel szilárdította meg a legyengült államot. A német terjeszkedéstől, a pápai hűbértől és a keleti nomád népek pusztításaitól is egyaránt megvédte az országot és biztosította a független magyar állami létet.