Szent Erzsébet legendája - a fehérváriak is élőben követhették az előadást

A grandiózus, mintegy két és fél órás oratórium előadásában az énekes szólisták, a szimfonikus nagyzenekar mellett egy több mint százfős kórus és gyerekkar vett részt. A hat tétel Árpádházi Szent Erzsébet életének egy-egy jelenetét ábrázolta – nagyon is valóságos minták alapján, hiszen a mű megalkotásához az egyik legfontosabb inspirációt Liszt számára a wartburgi kastély falfestményei, Moritz von Schwind munkái adták. A világhírű énekesnő, Marton Éva és Kocsár Balázs karmester elképzelései alapján megszülető különleges produkció rekonstruálta az ősbemutatón elhangzott, de később feledésbe merült, Ábrányi Kornél által írt, egyéni hangú magyar nyelvű librettót is.

Az oratórium cselekményét a freskók alapján Liszt második élettársa, Carolyne Sayn Wittgeinstein vázolta fel, a szövegkönyvet Otto Roquette német költő írta. Liszt már 1857-ben hozzákezdett a komponáláshoz, de csak 1862 augusztusában fejezte be a nagyszabású művet. Az oratóriumot eredetileg a cselekmény helyszínén, Wartburg várában szerette volna bemutatni, erre viszont még öt évet kellett várnia. Az ősbemutató helyszíne az újjáépített pesti Vigadó lett 1865. augusztus 15-én, a Liszt alapította Pest-budai Zenede 25 éves jubileuma alkalmából.

A mű háromszor csendült fel Liszt vezénylete alatt, az augusztus 14-i főpróbán, magán az előadáson, és a 23-i ismételt hangverseny során. A magyarok lelkesedése minden várakozást felülmúlt: Liszt beszámolója szerint mintegy 2000 hallgató kísérte lankadatlan figyelemmel a hangversenyt, érzése szerint szinte ”részt vettek” az előadásban, amelynek apparátusa szintén nem volt csekély: a zeneszerző 500-ra becsülte számukat.