Október 14-én mutatja be Carmen című estjét a Fehérvári Balettszínház

Alexander Ekman 2006 nyarán, a barcelonai IT Dansa közreműködésével alkotta meg a Szeszély című, humorral telített darabot emberekről, akik szakadatlan küzdenek a beilleszkedéssel, és folyton racionálisan igyekeznek viselkedni.

Hogyan próbáljuk fenntartani ép elménk látszatát még akkor is, mikor legbelül az őrület kerülget bennünket? A mű egésze való életből vett, változatos szituációkat mutat be. Egerházi Attila a próbákat nézve döbbent rá, hogy egy különös musicalt sikerült alkotni, mely sötét és szomorú. Valójában nem eldönthető, hogy nevetni kellene-e, vagy sem. Humoros, de nem igazán vicces. Szomorkás, mégsem annyira szomorú. Élvezetes, ám mégsem annyira kellemes.

Az Aritmia balettet a COVID-19 vírus által okozott világjárvány kapcsán, annak társadalomra gyakorolt hatásainak, valamint a karantén időszaknak dedikálva alkotta meg Egerházi Attila.

A megszokott életritmusunk megtört, megváltozott, ha úgy tetszik bizonyos értelemben véve aritmikussá vált. Az aritmia – ami orvosi kifejezéssel élve szívritmus zavart jelent – metafora. Életünket harmónia és diszharmónia, ritmus és aritmia (azaz a normálisnak, megszokottnak tekintett ritmus megváltozása, megtörése) jellemzi. Az élet ritmusa olykor egyenletes, máskor pedig egyenetlenné válik. Vonatkozik ez az egyénre, párkapcsolatra, vagy akár több ember kapcsolatára, de vonatkozhat egy társadalomra is. Mind emellett képzőművészeti értelemben véve is létezik ritmus és aritmia. Az emberi test sem szimmetrikus. Az „aritmia” tetten érhető többek között Pablo Picasso munkásságában is. A balettet négy táncművész egy viszonylag szűk térben táncolja.

A Carmen táncdráma az alapvető emberi érzelmeket veszi górcső alá: szerelem, szerelemféltés, féltékenység, vágy, csábítás, valamint a férfi és nő között létrejövő dominancia.

Nem Carmen és Don José örök érvényű történetét illusztrálja, hanem Bizet operájából, Rodion Shchedrin által írt, táncszvitté komponált zeneművet láttatva, a zene, a tánc és a szcenográfia (színpadkép, jelmez, díszlet és világítás) egységbe öntése révén valami újat hoz létre. Egerházi Attila úgy alkotta meg a darabot, hogy az egyben legyen átélhető, érezhető és érthető történet. Lényeges és általa fontosnak tartott dramaturgiai eszköz a humor, az irónia és a szarkazmus, amely érezhetően végigvonul a baletten.