Nem egyszerű, de megoldható - beszélgetés Égi Tamás alpolgármesterrel

 

 Először is nagyon szépen köszönöm polgármester úrnak és a város képviselőtestületének a bizalmat, hogy alpolgármesterré választottak. A város gazdaságának legnagyobb problémája, hogy 18.5 milliárd forintnyi hitelt kell a következő években visszafizetni, évente 2-3 milliárdos tételekben. Az adósságállományt sajnos az előző városvezetés halmozta fel, továbbá ehhez adjuk hozzá, hogy az elmúlt években Fehérvár esetében mintegy másfél milliárdnyi normatív támogatást vont ki a központi költségvetés a város kasszájából. Gyakorlatilag évente 3-4 milliárd forint közé tehető az-az összeg, ami hiányzik a költségvetésből. Ezzel a teherrel együtt persze szeretnénk, hogy elinduljon a város fejlesztése, ami pénzbe kerül. Meg kívánjuk oldani ezt a feladatot, mondhatnánk leegyszerűsítve, hogy ez a nagy feladat, amit meg kell oldanunk.

 

 

 Igen ezért vállalkoztunk erre, de a helyzet nem egyszerű. Utalnék itt arra, hogy amikor két hete közrebocsátotta az Állami Számvevőszék az önkormányzatok gazdálkodásáról szóló jelentését tanítani való példaként említette a fehérvári gazdálkodást, hogy hogyan nem szabad eladósodni.

 

 

 A város gazdasági ereje nagyon erős, hiszen iparűzési adóbevétel tekintetében az ország második helyén áll. A legnagyobb problémánk és a legfőbb ok, hogy az elmúlt évek nagyobb fejlesztései mind hitelből történtek. A mindenki által támogatott panelprogramból például még egyetlen forintot sem fizetett ki a város. Ez azt jelenti, hogy gazdasági tekintetben most kezdi el a panelfelújítást az önkormányzat, noha már a beruházás jelentős része megvalósult. Ugyanígy említhetnénk akár a játszótér programot is. Sajnos tény, hogy a város úgy adósította el magát, hogy ettől az évtől kezdve kell elkezdenie törleszteni a hitelállományt. Kétségtelen persze, hogy a gazdasági válsággal sem számoltak, így az iparűzési adó is milliárdokkal kevesebb bevételt hoz, mint az előző években.

 

 

 Szeretném, hogy a város vezetése, a képviselőtestület az elkövetkezendő években úgy gondolkozzon, hogy az esetlegesen felvett hitelt vissza is tudja fizetni oly módon, hogy abba nem rokkan bele és nem tolja a törlesztést a következő ciklus elejére. Minden bizonnyal érdemes lesz kiváltani korábbi hiteleket sokkal jobb konstrukciókkal, de nagyon vigyázunk arra, hogy ne növeljük a hitelállományt. E mellett a város mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a bevételei növekedjenek és ezzel is a hitel visszafizetését lehessen gyorsítani. Meg kell persze vizsgálni, hogy hol van olyan kiadás, amire nincs feltétlenül szükség. A takarékosságra egy jó példa a Városgondnokság átalakítása, ami jelenleg 1.2 milliárddal kevesebből gazdálkodik, mint korábban.

 

 

 Tavaly már közbeszereztette a város a hiteleket, de a kereskedelmi bankok nem tolongtak a hitelnyújtás lehetőségéért, de megjegyezném, hogy ezzel kapcsolatban azért a városnak nem volt problémája.

 

 

 Jelentős cégvagyona van Székesfehérvárnak. Meg kell, hogy említsem itt a múlt örökségét, hiszen 2004-ban sajnálatos módon egy óriási hiba folytán a Fűtőerőmű felét nagyon rossz feltételekkel magánkézbe adta a város. Összehasonlításként felhoznám Győr városának a távhőrendszerét, ami nagyságában, fogyasztószámban is hasonló a Fehérvárihoz és évente egymilliárdnyi osztalékot fizet az önkormányzatnak úgy, hogy alacsonyabbak a távhődíjak. Székesfehérváron ezzel szemben magasabb a fűtésdíj és osztalékként is néhány millió forintot fizet a Fűtőerőmű. Szerencsére elértük az elmúlt években, hogy a többségi tulajdon a város kezébe került. Nagyon nagy feladatunk az elkövetkezendő években az, hogy a Fűtőerőmű fejlesztésének második ütemén gondolkodjunk, mert a Gáz utcában található kazánok rendkívül rossz hatásfokkal és nem túl környezetbarát módon működnek. Komoly feladat lesz ezt kiváltani. A beruházás mintegy 11 milliárd Forintba kerül és a Bakony utcába költözne a teljes cég, amivel felszabadulna a Gáz utcai telephely. Ezen a helyen pedig egy kisebb városközpontot is létre lehetne hozni.

A Székom és a Depónia cégekkel kapcsolatban az-az álláspontunk, hogy a város a szolgáltatások terén saját tulajdonos legyen. Amit a város megrendel munkát és azt a lakók kifizetnek, ahhoz teljesen fölösleges egy köztes céget a rendszerben látni, ami ráadásul elviszi a hasznot is. Ha azt mondjuk, hogy szolgáltató önkormányzat akarunk lenni, akkor ez a saját szolgáltatásainkra vonatkozik elsősorban.

 

 

 Ezen a héten lesz egy találkozó, ahol az új városvezetés az önkormányzati cégek ügyvezetőivel leül tárgyalni. Itt minden bizonnyal megkérdezzük, hogy a saját vállalatok mivel tudnak hozzájárulni a költségvetéshez és minden bizonnyal az elvárásainkat is ismertetjük velük szemben. Elsődleges persze a szolgáltatás biztonsága és elfogadható költségszintje. Kérjük őket, hogy gazdálkodjanak úgy, hogy a város költségvetésébe osztalákot tudjanak fizetni.

 

 

 Így van, biztos megrendelésekkel rendelkező cégekről van szó, hiszen Székesfehérvár a megrendelő és a lakók fizetnek. Az elmúlt években néhány százezer forintos osztalékot fizettek a városi költségvetésbe ezek a cégek, idén pedig már a 200 millió forintot is el fogja érni ezen bevétel.

 

 

 Az elmúlt években másfél milliárd forinttal csökkent az állami támogatás, melynek hatásait mind a város, mind pedig az intézményrendszer is megszenvedi. Nagyon várjuk az új állami költségvetés irányelveit és azt már majdnem biztosan tudhatjuk, hogy idén normatíva elvonás nem várható.

 

 

 Nagyon elégedett lennék akkor, ha a meglévő adósságállományt kezelni tudnánk és amennyit csak lehet ebből vissza szeretnénk fizetni. Szeretném továbbá, hogy a vállalataink a piacon is megállják a helyüket és komoly tétel lenne a költségvetésben az osztalékbefizetésük. Nem tartom lehetetlennek, hogy a ciklus végére az összes vállalati hozzájárulás az egymilliárd forintot is elérje úgy, hogy a szolgáltatások minőségével és árával a fehérváriak elégedettek lennének. Ez utóbbit nagyon fontosnak tartom.

 

 

 Annyira összefügg, hogy ha az ember végignéz a belvároson, akkor azt látja, hogy itt évek óta nem történt jóformán semmi sem a Hiemer-ház felújításán kívül, melynek harmadik üteme egyébként hamarosan folytatódik. A város múltjához és jelenéhez is méltatlan a belváros mai állapota. Vannak elnyert pályázatok belvárosi fejlesztésekre, azonban a pontos kiviteli tervek elkészítése a következő hetek feladata. Jövőre elindul a Fő utca teljes felújítása a Főtér és a Magyar Király Szálló között. Egy olyan koncepcióban gondolkozunk, mely az egész belvárost a Szent István tértől a Zichy-ligetig érinti, beleértve a kis utcákat is. Egy egységes arculatot szeretnénk kialakítani. Tudjuk, hogy ez rettenetes pénzbe kerül, de ha megállapodunk a lakókkal és a Közgyűlés is dönt egy világos koncepcióról, akkor több évre előre biztosan tudjuk, hogy milyen feladataink lesznek. Fontosnak tartom, hogy a belvárost a kis utcák felújításával kiszélesítsük. A hetvenes évek óta jóformán semmi sem történt a Basa, a Rózsa, a Bástya vagy a Lakatos utcákban, hogy csak néhány példát említsek. A belváros egyfajta kirakata Fehérvárnak és a lakók nyugalmának megőrzése mellett motorja kell, hogy legyen a városnak. Mindenképpen egészséges kompromisszumokat kell kötni ezen a téren az itt élőkkel.

 

 

 Ez a program folytatódni fog és jövőre remélhetőleg jóval több pénzt tudunk erre fordítani, mint korábban, hiszen ez néhány millió forintos tétel volt a költségvetésben. Ennél jóval többre van szükség, hiszen a Fő utca felújítása mellett a homlokzatok felújítása is kiemelt feladat. Kétségtelen, hogy problémát jelent az, hogy a belvárosi üzletek többsége nem önkormányzati, hanem magántulajdonban vannak és jórészt bérlemények.

 

 

 Remélem, hogy kiválón működik majd régi kapcsolatunk. Polgármester úr adja természetesen a feladatokat, azonban ezek mindegyikének lesz költségvetési kihatása, melyeket közösen megbeszélünk és a Közgyűlés eldönti majd, hogy milyen irányba érdemes tovább haladni.