Könyves Kálmán és a Nagyboldogasszony bazilika

 

 

A bazilika nem csak egyházi, hanem állami feladatokat is ellátott. Itt állt a király trón, itt őrizték a koronázási ékszereket, a kincstárat, majd később az ország levéltárát, itt volt a sókamara és a pénzverőkamara is. A királyi kincstárban őrizték többek között a királyi mértékegységek etalonjait.

A bazilika államigazgatásban betöltött szerepét jelzi az is, hogy az ország alkancellári tisztét a mindenkori székesfehérvári prépost töltötte be (ezt megelőzően a királyi pecsét őre volt). A későbbiekben a gyakorlat módosult, de a prépostok fontos állami hivatalokat is viseltek, kancellári és királyi titkári tisztségeket töltöttek be. E tény már önmagában is fejlett és magas írásbeli kultúráról tanúskodik Székesfehérváron, III. Béla írásbeliséget bevezető 1181. évi dekrétumát megelőző században.

A török kiűzése után a székesfehérvári királyválasztó prépost 1703-ban azzal a kérelemmel fordult a Habsburgokhoz, hogy építsék újjá a templomot. A Rákóczi-szabadságharc elején sok minden fontos lehetett I. Lipótnak, az azonban biztosan nem, hogy a magyarok nemzeti identitását a koronázó templom újjáépítésével erősítse meg. Lett ugyan építkezés a török kiűzése után elnémetesedett Fehérváron, ez azonban a bazilika csaknem teljes megsemmisüléséhez vezetett. A barokk püspöki palota építésébe kezdtek, amelyet részben a templom visszabontott alapjaira emeltek. 1713-ra a koronázó templomnak szinte nyoma sem maradt, majd néhány évtizeddel később elkészült a palota.

 

A terület több mint két évszázaddal később kezdte mai formáját elnyerni. Elsőként Henszlmann Imre tárta fel, majd temette vissza a királyi bazilika maradványait, majd Szent István halálának kilencszázadik évfordulójára készülve Gerevich Tibor (a Műemlékek Országos Bizottságának újraszervezője) szervezett szakértői összefogást a bazilika emlékének megmentésére.