A húsvét ünnepe egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. A 325. évi niceai zsinaton úgy határoztak, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnap legyen húsvét vasárnapja. Ez a vasárnap tehát mindig csak március 22-e és április 25-e között lehet.
Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep, és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi ünnepek sorában. Egy héttel korábban, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése mellett bevonult Jeruzsálembe. A nagycsütörtök vagy zöldcsütörtök Krisztusnak az Olajfák hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagypéntek Krisztus halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arra, hogy Jézus, amiként azt előre megmondta, harmadnap, azaz húsvét vasárnap hajnalán feltámad. Húsvét hétfőn ünnepelnek a közösségek, a locsolás szokása a víz megtisztító és termékenységet erősítő erejébe vetett hiten alapul. Valódi ünnep ez az egész keresztény világban.
A választék bőséges, az árak elfogadhatóak. A húsvéthoz szervesen kapcsolódik a terített asztal is. Ilyenkor mindenütt előkerül a legszebb teríték, s az asztalról nem hiányozhat a húsvéti sonka sem. Ez a népszokások szerint állandó elem, a kulináris élvezetek csúcsa. Érdemes körül- nézni a Kárpát-medencében és azon is túl, hogy miként készül ez a finomság, amit húsvétkor jóízűen elfogyasztunk. Hazánkban elsősorban a paraszt- sonka kerül az asztalra. A magyar sonka régi hagyományokra épül. Ezeknek alapja a gondos sózás, pácolás és persze a füstölés. A sertés combjának és esetleg lapockájának ily módon történő tartósítása a magyar parasztság évszázados tradíciója. Legelterjedtebb felhasználási módja a húsvéti főtt sonka, ami nagy odafigyelés és gondos elkészítés esetén különleges finomság, hiszen szaftos sonkát nyújt a tojás mellé. Számos helyen nyersen is fogyasztják az ünnepen, illetve egyéb ételek ízesítésére (sonkás tészta, káposzta, bab) is felhasználják. A magyar parasztsonka egyik legnagyobb értéke és erénye az eltarthatóság, hiszen egykoron nem voltak hűtőszekrények, a napjainkban megszokott hűtési lehetőségek. Így aztán a nagy melegek beálltáig a padláson őrizték, később a hűvös kamrában tartották a sonkát. Az érdekesség kedvéért tekintsünk ki Európába, hogy másutt miként készítették és készítik ezt a tradicionális finomságot!
A festőket is megihleti a sonka, ahogy Újházy Ferencet, aki 1870-ben festette meg Asztali csendélet sonkával című festményét. Franciaországban a baszkföldi kikötővárosról nevezték el a bayonne-i sonkát. Készítésének eredete a római időkig nyúlik vissza, de maradtak írásos anyagok a XI. századból is. Ezt a fajta sonkát szabad levegőn szárítják, így garantálják a hús minőségének megőrzését. A manapság használt technikák nem változtak a régihez képest. Októbertől február végéig szabadban füstölik, majd paprikában forgatják meg a terméket, és általában 9-10 hónapos szárítás után fogyasztják. Európában talán a leghíresebb az itáliai prosciutto. A pármai sonka különleges minőségét elkészítési módja szavatolja. A nagy, 12-13 kilós friss sonka legalább 12 hónapig tartó pácolásához viszonylag kevés sót használnak, nitrátok és fűszerek nélkül, így a magyar parasztsonkánál kicsit édesebb lesz a hús. De így is az olasz konyha favoritjaként vonult be a gasztronómia lexikonába.
A Kárpát-medence szláv népei a sonkát általában a magyar recept alapján készítik, Dalmáciában azonban a híres dalmatinski pr¹ut, a dalmát sonka már füstöléssel és tengeri levegőn való szárítással készül. A magyar házi sonka készítésének legfontosabb folyamata a pácolás. A pácolás közvetlenül a sózást követi. A gyakorlott hentesek mindig ügyelnek arra, hogy a páclé állandóan ellepje a húst. Többek között azért teszik ezt, mert a pácolás időtartamának növelésével arányosan intenzívebb íze lesz a terméknek. A húst három-négy naponta mindenképpen meg kell mozgatni vagy forgatni a páclében, mert így a lé mindig egyenletesen járja át a sonkát. A kisebb, vékonyabb húsfélék természetesen kevesebb időt igényelnek. A leghosszabb ideig a sertés hátsó combját kell pácolni. Magyarországon tájanként különféle sonkapácokkal tartósítják a különleges élelmiszert.
A bugaci módon készült sonkának különleges ízvilága van. A Dél-Dunántúlon például kakukkfű, fenyőmag, koriander, mustármag és majoránna is kerül a páclébe. Ezeket két liter vízben felforralják, öt percig főzik, majd lehűlése után hozzáöntik a sózótt léhez. Kelet-Magyarországon az úgynevezett magyar módra készített sonkához egészen másfajta pác készül: egy sonkához fél kiló sót, egy kanál magyarborsot, szegfűborsot, koriandert, majoránnát, dupla annyi fenyőmagot és salétromot, majd négy-öt babérlevelet és egy fej vöröshagymát bő vízben felforralnak, majd kihűtve ráöntik a sonkára. A lének egészen el kell lepnie a sonkát, és arra is vigyázni kell, hogy mindig a felső, bőrös felével legyen a páclében. Napjában többször megforgatják, és négy hétig benne hagyják. Ezután a szokások szerint füstre kerül.
A Szeged környéki sonka hasonlóan készül, azzal a különbséggel, hogy a sonkát még frissen, melegen sóval és a fűszerekkel bedörzsölik. Ezt követően egy kis teknőbe szorosan egymás mellé teszik a sonkákat, és minden nap megforgatják. Egy hónap múltán füstre kerül, s ha elkészült, fahamuval bedörzsölve száraz, szellős helyre teszik. Magyarország észak-nyugati részén az úgynevezett prágai módra készül a sonka. Semmi mást nem használnak hozzá, mint sót és salétromot. Először bedörzsölik, majd hideg sós páccal lefedik úgy, hogy a lé egészen ellepje. Naponta forgatják, és négy-öt hétig tartják a lében. Kivétele után tiszta, hideg vízben áztatják, a vizet többször cserélve, hogy a sonka elveszítse fölösleges sótartalmát. Szárazra törlik, egy napig szárítják, majd gyenge füstön lassan megfüstölik.
A bugaci sonka, amely méltán kedvelt hazánkban, a legegyszerűbb recept alapján készül. Nem kell hozzá más, mint fél kiló só, három dkg egész bors, egy nagy fej hagyma és egy evőkanál borókabogyó. A sonka megformázása után a sóval bedörzsölik, majd két napig hűvös helyen lefedve tárolják. A harmadik nap a fűszerekkel felforralt vizet ráöntik a húsra. Hűvös helyen egy hónapig pácolják, háromnaponta forgatva, egy napig szárítják, majd mindössze öt-hat napig hideg füstön füstölik. Az ünnepi asztalról nem hiányozhat a húsvéti hidegtál. Alapja természetesen a sonka, amit hazánkban a lehető legegyszerűbben készítenek el: páclében vagy hideg vízben puhára főzik, leöblítik, és máris kész a finomság. Manapság azonban a főtt sonkát gyakran kiegészítik főtt-füstölt csülökkel, szalonkocsonyával, kemény tojással, s jár hozzá frissen reszelt torma, amely lehet ecetes és tejszínes is, fiatal hagyma, snidling vagy hónapos retek. Tálalása egyszerű: a húsféléket tetszés és ízlés szerint egy tálra helyezzük, külön tányérra tesszük a meg- hámozott, cikkekre vágott főtt tojásokat és a tavaszi zöld féléket illetve a tormát.
A nyúl a termékenység szimbóluma a húsvéti kultúrkörben. Mostanság igen népszerű a sonkás töltött tojás is. A recept szerint öt tojáshoz vagdalt főtt sonkát teszünk, apróra vágott petrezselyemzöldet, csipetnyi sóval és borssal fűszerezzük, egy evőkanál tejszínt és ketchupot adunk hozzá, két evő- kanál vajjal összekeverjük, majd visszatöltjük az elkészített masszát a főtt tojásokba. Az ünnep jelképei közé tartozik a barka, a bárány, a nyúl és a tojás. A barkának különleges gyógyerőt tulajdonítottak eleink. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, lenyelve pedig gyógyszerként hatott. A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amit a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amit nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán. Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség megváltására jött a földre, „Krisztus a mi bárányunk”, „aki megáldoztatott érettünk.” A másik húsvéti jelkép a nyúl.
A barka is a húsvét jelképe. Megjelenésének magyarázatát homály fedi máig is. Egyes vélemények szerint a termékenység szimbóluma. A nyúl és a tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint germán istennők legendájában keresendő. A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe, az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezi. A tojások színezése, díszítése régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, melynek védőerőt tulajdonítottak. Más feltevések szerint a szín Krisztus vérét jelképezi. Magyarországon a festett, díszített tojás ajándékozása elsősorban a húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódik. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott.