Észtországi tanulmányúton jártak az okostanterem program fehérvári pedagógusai

Székesfehérvár Önkormányzata 2017-ben alapította az Alba Innovár Digitális Élményközpontot, melynek elsődleges célja, hogy ingyenesen biztosítson digitális oktatást a fehérvári iskolák diákjainak. Mivel az Innovár kapacitása véges, a hazai közoktatásban pedig hiány mutatkozik a digitális eszközök oktatási és pedagógiai alkalmazásában, ezért a 2019-es évtől kezdve – a városvezetés és az Innovár közös döntésének nyomán – az Innovár módszertanát viszik el minél több fehérvári iskolába. Ez lett az okostanterem program, mely az önkormányzat, a tankerület és a helyi vállalatok (KÉPES Programon keresztüli) anyagi támogatásával valósul meg.

Eddig kilenc fehérvári általános iskolában épült vagy épül ki okostanterem, azonban fontos, hogy önmagában az infrastruktúra – bár jelentős beruházás – nem jelent megoldást a köznevelés kihívásaira.

Az okostanterem program ezért kiemelt hangsúlyt fektet az okostantermet használó pedagógusok továbbképzésére és anyagi megbecsülésére is, utóbbit az Alba Innovár ösztöndíj formájában biztosítja a tanárok részére. Az okostantermek lényege nem az, hogy specializált, magasabb szintű informatikai oktatást biztosítsanak, hanem a termekben lévő digitális eszközök organikus beépítése a szaktárgyak módszertanába a matematikától a földrajzon át a történelemig.

Gyakori – és az elmúlt években, hónapokban is többször felmerült – kritika a közoktatással kapcsolatban, hogy a pedagógusok nem kapnak elég továbbképzési lehetőséget, különös tekintettel a külföldi jó gyakorlatok első kézből való tanulmányozására. Székesfehérvár Önkormányzata és az Alba Innovár ennek orvoslására is vállalkozott, a maga lehetőségei és keretei között. A háromnapos, intenzív észtországi tanulmányút során a balti állam pedagógusai és oktatási szakemberei tizennégy fehérvári pedagógust, szaktanárt, iskolai vezetőt, valamint az Innovár csapatának három tagját kalauzolták végig az észt iskolarendszeren.

A Laufer Tamás által vezetett fehérvári küldöttség két tallini és egy vidéki iskolába látogatott el és vett részt tanórákon, valamint az észt oktatásért felelős minisztérium szakértőjével is volt megbeszélésük.

Természetesen egyetlen állam oktatási modelljének kritikátlan másolása vagy konvertálása nem lehet orvosság a hazai oktatás kihívásaira, hiszen nincs két ugyanolyan földrajzi, demográfiai, szociológiai és gazdasági jellemzőkkel rendelkező ország, így nem lehet azonos az oktatásügyi recept sem két ország számára. Bizonyos megközelítések, vagy épp konkrét módszertani megoldások azonban átvehetők, és hazánkra, vagy éppen Fehérvárra adaptálhatóak, ahogyan az észt rendszer kudarcaiból levont tanulságok is segíthetik a helyi köznevelés fejlesztését.

A relatíve kicsi, 1,3 milliós balti állam oktatási rendszere és iskolái a várakozásoknak megfelelően számos érdekes mintával szolgáltak a fehérvári pedagógusoknak.

A tanulságok első csoportját az azonnal látható, elsősorban építészeti, iskolaszervezési megoldások adták. Az iskolák épületei bővelkednek tágas közösségi terekben, melyek akár alternatív alkotóhelyként is funkcionálnak, emellett az osztálytermek többségét üvegfalak és felületek határolják, ezzel is erősítve a szabad tér érzetét. Az osztálytermekben minden egyes tanulónak saját, variálható iskolapadja van, és persze számos osztályteremben rendelkezésre állnak digitális eszközök is.

Érdekesség, hogy a fehérvári küldöttség benyomása szerint a fehérvári közoktatásban több az egy diákra eső digitális eszköz, mint az észt iskolákban, de a felhasználásuk fókuszáltabb, mint nálunk.

Szintén párhuzam a két rendszer között az ingyenes tankönyvek biztosítása, ugyanakkor az észteknél nagy hangsúly kerül a tankönyvek digitális verzióira is. Az osztálylétszámok is konvergálnak, átlagosan 24 vagy több diák jár egy észt iskolai osztályba. A fehérvári küldöttség megfigyelései szerint az észt diákokat többnyire jobban lekötötték a tanórák, mint a hazai gyermekeket, emellett a nyelvoktatás nagyon korán, már első osztályban megkezdődik az észt diákok számára. Különösen nagy hangsúly van a diákok problémamegoldó képességének és kritikus gondolkodásának erősítésén, melyet önálló projektfeladatok szolgálnak a tanévek során, ezek akár egy-egy fiktív „mini-vállalat” létrehozását is jelenthetik.

Az észt oktatás rendszerszintű bemutatásánál az is kiderült a fehérvári delegáció számára, hogy az iskolák fenntartása hogyan működik. Hazánkhoz hasonlóan a balti országban is megoszlanak a feladatok az állam és a települési önkormányzatok között, ám a hangsúlyok eltérnek: az állam adja a finanszírozás jelentős részét, emellett meghatározza az ottani „NAT”, tehát központi kerettanterv tartalmát. Az iskolák fenntartásáért és kisegítő személyzettel való ellátásáért azonban már az önkormányzatok felelnek, emellett az iskolák vezetését is kijelöli. A tanárok jövedelme magasabb a magyar kollégáikénál, de Észtországban is elmarad valamelyest az ottani diplomás átlagbértől, viszont figyelemre méltó, hogy iskolánként akár több tucat pedagógiai vagy oktatási asszisztens, segítő áll a gyermekek és a tanári kar rendelkezésére. Az ő munkájuk, mely a technikai segítőktől a digitalizációért való felelősökig terjed, jelentős terhet vesz le az észt iskolák pedagógusairól.

Székesfehérvár és az okostanterem program számára fontos megerősítés volt az is, hogy az észt digitális oktatás módszertana és eszköztára rengeteg hasonlóságot mutat az Innovár fehérvári megoldásaival. Összességében elmondható, hogy az Észtország és hazánk közötti nagyságrendi és adottságbeli különbségek ellenére is több jó gyakorlat alkalmazhatónak látszik a székesfehérvári közoktatásban. Ennek egyik – ha nem legfontosabb – eszköze az immár öt éve zajló okostanterem program, mely az önkormányzat és az Innovár szándéka szerint mintaprogramként szolgálhatna az ország minden nagyobb önkormányzata és a központi oktatáspolitika számára is.