Emlékművet állítanak a Rácz utcában ártatlanul kivégzett fehérvári polgárok emlékére

 Március 22-én vasárnap avatják a Rácz utcában kivégzett fehérvári mártírok emlékművét. A tragédiában 12 ártatlan székesfehérvári polgár halt meg: 1945 március 22-én este szovjet katonák jelentek meg a Rácz utcában, a pincékben bujkáló polgári lakosokat az utcára terelték és géppisztoly sorozattal lőtték agyon. A 64 évvel ezelőtti tragédiának dr. Radics József önkormányzati képviselő kezdeményezésére állítanak emléket, az emlékmű Kocsis Balázs szobrász-restaurátor munkája.
2009.03.20. 13:47 |
 Március 22-én vasárnap avatják a Rácz utcában kivégzett fehérvári mártírok emlékművét. A tragédiában 12 ártatlan székesfehérvári polgár halt meg: 1945 március 22-én este szovjet katonák jelentek meg a Rácz utcában, a pincékben bujkáló polgári lakosokat az utcára terelték és géppisztoly sorozattal lőtték agyon. A 64 évvel ezelőtti tragédiának dr. Radics József önkormányzati képviselő kezdeményezésére állítanak emléket, az emlékmű Kocsis Balázs szobrász-restaurátor munkája.


 Vargha Tamás tanácsnok az esemény kapcsán elmondta, sok család emlékszik még a városban a "felszabadító" szovjet csapatok rémtetteire, köztük a Rácz utcai kivégzésre, amelynek során tizenkét ártatlan fehérvári polgár halt meg. Dr. Radics József önkormányzati képviselő a Rácz utcai tragédia körülményeiről szólva elmondta, fiatalok és idősek is voltak az ártatlan áldozatok között. Életét vesztette Németh Ferenc, a papi szeminárium könyvtárosa, Bakos István (44éves), Baranyai József (81 éves), Berta József (21 éves), Felső István (46 éves), Fésű György, Gergely Ferenc (31 éves), Héger Ferenc, Kéri István (54 éves), Máté János (49 éves), Szőke József és Tóth István (28 éves). A kivégzettek között volt édesapja mellett állva Héger István 17 éves fiú is, akit hátulról nyakon ért a lövés, de csodával határos módon nem halt meg.

 A vasárnap felavatásra kerülő emlékmű alkotója, Kocsis Balázs szobrász is évtizedek óta tud a Rácz utcai kivégzésről. A szobrász régi adósságnak nevezte, hogy emléket állít a város az ártatlan áldozatoknak. Az alkotás - amely annak látványát hívja elő a szemlélőből, mint amikor egy kivégzéshez letérdelő ember árnyéka vetül a falra - az utolsó pillanat döbbenetét jeleníti meg. Kocsis Balázs szerint ez az ábrázolásmód közelíti meg leginkább a 64 évvel ezelőtti tragédia tartalmát: a kivégzett fehérvári polgárok nem "hősök" voltak a szó klasszikus értelmében, hanem áldozatok. A szituáció, a történelem kontextusában váltak olyan emberré, hogy érdemes megemlékezni róluk.