A Magyar Mentő- és Mentőtiszti Egyesület tudományos ülésével egybekötve rendezték Balatonaligán az országos mentőversenyt. Székesfehérvárt Horváth Attila mentőtiszt, Ferenczi Krisztián Tamás mentőápoló, Klupács Péter mentőápoló- gépkocsivezető és Somogyi János mentőápoló-gépkocsivezető alkotta csapat képviselte. A székesfehérvári csapat kapta a különdíjat és a dobogó legfelső fokára is őket szólították, így mindent megnyertek.
A Magyar Mentő- és Mentőtiszti Egyesület tudományos ülésével egybekötve rendezték Balatonaligán az országos mentőversenyt. Az ország valamennyi részéből érkeztek a versenyre mentőegységek. Székesfehérvárt Horváth Attila mentőtiszt, Ferenczi Krisztián Tamás mentőápoló, Klupács Péter mentőápoló-gépkocsivezető és Somogyi János mentőápoló-gépkocsivezető alkotta csapat képviselte.
A verseny éjszaka kezdődött, és másnap estig tartott. A csapatok riasztásszerűen kapták a feladatokat, pár sorban leírva a helyszínt, és az eseményt, mint a valóságban. A szervezők az ilyen versenyeken megszokott módon, úgy állították össze a feladatokat és helyszíneket, hogy az a mentőmunkában megtalálható valamennyi tudományágat igyekezzen érinteni. Ez teljesen életszerű, hiszen a mentődolgozónak minden egészségkárosodáshoz értenie kell, legyen az belgyógyászati eredetű, baleseti, gyermekgyógyászat, szülészet, stb. Önállóan kell felismernie az egyes kórképeket, tudnia kell azok ellátását, hiszen a helyszínen magára van utalva, azonnal kell dönteni komoly diagnosztikai eszközök nélkül, néha mostoha viszonyok között, szemben egy kórházi ideális körülménnyel.
A képen Somogyi János, Klupács Péter, Dr. Kovács Eleonóra, Horváth Attila és Ferenczi Krisztián Tamás látható A verseny este kezdődött. Első helyszín egy kocsma volt, ahová verekedéshez riasztották az egységet. A helyszínre érve egy késsel fejbe szúrt sérült volt található. Már a sérült megközelítése sem volt egyszerű, hiszen a „műintézmény” eléggé kapatos vendégei (akiket mind imitátorok játszottak) akadályozták a mentést, rendőri segítséget kellett igénybe venni. A sérült súlyos, nagyon gyorsan romló életveszélyes állapotban volt. Feladat a beteg stabilizálása, és szállításra való felkészítése. Következő helyszín egy festőműhely, ahol egy már alig légző beteghez kellett menni. Először mindenki mérgezésre gondolt, de a vizsgálata során kiderült, hogy nagyon súlyos asztmás rohama van. A feladat itt is az ellátás, és szállításra való felkészítés. Az éjszaka folyamán volt még egy helyszín, egy újraélesztést kellett bemutatni a csapatoknak. Ez egy számítógép vezérelt fantomon zajlott, és a reanimáció minden mozzanatát értékelte a gép. A versenybe nem számított bele, különdíjért ment, melyet a székesfehérvári csapat teljesített legjobban.
A nappali versenyszámok között szerepelt gyermek sérült ellátása, darázscsípés okozta túlérzékenységi reakció, összeesett ember újraélesztése, szeptikus sokkban lévő beteg, volt lezuhant hegymászó, akit csak kiépített kötélpályán át tudott megközelíteni a mentőegység. Az utolsó helyszín egy tömegbe csapódó repülőgépmodell volt, itt több könnyű, és súlyos-életveszélyes sérült, valamint halott volt. Ez volt a legbonyolultabb helyszín, hiszen fel kellett állítani egy ellátási sorrendet, és minden sérültet ellátni.
Az eredményhirdetés a székesfehérvári csapatnak volt a legemlékezetesebb, hiszen a különdíj átadása után a dobogó legfelső fokára is őket szólították, így mindent megnyertek. Gratulálunk a fehérvári mentősöknek!
