Mindszenty József bíboros, hercegprímás karolta fel Szent István eredeti gondolatát, hogy a magyarságnak ismét legyen zarándokháza Rómában. Bíborosi címtemploma Santo Stefano Rotondo melletti magyar zarándokház létrehozásának tervét azonban meghiúsította 1948-ban történő letartóztatása és bebörtönzése. Kezdeményezésének eszméje azonban tovább élt.
A külföldi magyarság Rómában a lebontott Hospitium utódjaként létrehozta a ma is működő Szent István Zarándokházat, amelynek felavatása 1967. augusztus 20-án Szent István ünnepén volt. 1976-ban az európai magyar főlelkészek római összejövetelükön elhatározták, hogy kezdeményezik egy magyar kápolna létrehozását a Szent Péter-bazilika altemplomában. Elképzelésükről tájékoztatták Stephan Lászlót az Eisenstadti egyházmegye első megyéspüspökét, aki ekkor a külföldi magyarok apostoli vizitátora volt. A püspök a tervvel a Vatikáni Államtitkársághoz fordult és miután pozitív választ kapott értesítette az elképzelésről az akkor kinevezett új esztergomi érseket, Lékai László bíborost, aki az ötletet magáévá tette és VI. Pál pápának 1977. október 19-én írt levelében kérte annak a lehetőségét, hogy az 1776-ban lebontott S. Stefani Minoris templom helyett a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére kápolnát alakíthasson ki a Szent Péter-bazilika grottáiban. Miután a pápa megadta az engedélyt, a kápolna kialakítására, Gerő László kapott megbízást. Az eredetileg kijelölt „IV. Sixtus terem” helyett az első helyszíni bejárás után, a nagyobb „Ókeresztény Szarkofágok Termét” bocsátották rendelkezésre a kápolna létrehozásához. A külföldi magyar emigráció által megálmodott és az otthoni egyház által megvalósított kápolnát II. János Pál pápa szentelte fel 1980. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén. II János Pál pápa a kápolnaszentelés alkalmával elmondott homiliájában így fogalmazott, „A szentek művéből, akikről megemlékeztünk, született meg a Krisztus evangéliumára alapozott európai civilizáció és származott az igazi humanizmus kovásza, amelyet áthatottak az örök értékek. Továbbá e műben gyökerezik a lelki értékek elsőbbségének jegyében és tiszteletében kibontakozó polgári fejlődés is. A hit eme tanúinak állhatatossága révén megnyitott távlat ma is időszerű és azt a kiváló utat jelenti, amelyen haladva tovább építhetjük a békés, szolidáris, valóban emberi Európát. És legyőzhetjük azokat az ellentéteket és viszályokat, amelyek az egyesek és a nemzetek békéjét fenyegetik. Szeretném azt hinni, hogy ez az értékes és máris annyira szeretett kápolna az imádság és az ihlet coenaculumává válik a keresztények és a jóakaratú emberek számára, akik az egyesült Európa békéjének hathatós munkásai akarnak lenni.”
A kápolna művészi programját Lékai László bíboros határozta meg, míg a magyar állam biztosította kor legelismertebb művészeinek közreműködését. Az oltár háttérfalának kiképzésére és a Szent István-i ország felajánlás megjelenítésére Varga Imre szobrászművész kapott megbízást. Az alkotó a szentély falát arannyal bevont acéllemezekkel burkolta, amelyet domborítások díszítenek. A díszítéseken felfedezhetőek a honfoglalás kori tarsoly-lemezek motívumai valamint az életfa és mindkét oldalon három-három szarvas. A szentély falának közepén látható a Szűzanya alakja, karján a kis Jézussal. Mária koronás fejét krómozott acéllemezből készült fátyol takarja. Az oltár bal oldalán a kápolnába levezető lépcsőn áll Szent István térdeléshez lehajoló bronz szobra. Vállán a koronázási palást, kezében tartja a Szent Koronát, szemét a Szűzanyára emeli, oltalmat kérve hazája és a magyar nép számára. A szentély jobb oldalán a márványborításon a magyar nemzet Mária- himnuszának első versszaka olvasható: Boldogasszony anyánk,/ Régi nagy patrónánk,/ Édes hazánkról,/ Ne feledkezzél el,/ Szegény magyarokról.
A miséző oltár és a körmeneti kereszt talapzata, a papi szék a Nagy Konstantin császár által építetett Szent Péter-bazilikából származnak. A szentélybe nyíló ajtó jobb oldalán márványtábla jelzi a magyar kápolna nevét: Oratorium Magnae Dominae Hungarorum. A kápolna két oldalán magyar szentek életét ábrázoló márvány domborművek láthatóak, a szentek és boldogok latin és magyar nevével. A kápolna szentéllyel szemközti végében, a záró falon Amerigo Tot bronz domborműve látható, amely Róma és Magyarország történeti kapcsolatát és a kápolna alapításának történetét ábrázolja. (II. Szilveszter pápa királyi koronát küld Szent Istvánnak, III. Callistus pápa elrendeli a déli harangszót; Kapisztrán Szent János húzza a harangot; VI. Pál pápa helyet ajándékoz a Magyarok Nagyasszonya Kápolna kialakítására; II. János Pál pápa megáldja az újonnan kialakított kápolnát) latin és magyar feliratokkal. A dombormű két oldalán VI. Pál és II. János Pál pápai címere látható. A kápolna hajóját két részre osztó falív közepére a kápolnát létrehozó Lékai László bíboros címere került az esztergomi prímás-érsek jelmondatával: „Succisa virescit”, azaz „A megnyesett fa kizöldül.”
A magyarok római kápolnájáról készült kiadványban Dr. Németh László pápai prelátus, az olaszországi magyarok főlelkésze így ír: „Hálát és szeretetet hirdet a Szent Péter-bazilika grottáiban Szűz Máriának szentelt kápolna, mely tanúsítja a magyar nemzet tiszteletét a Magyarok Nagyasszonya iránt, aki anyai szeretettel fűzi egybe népe kezét, akár Magyarországon, akár a hazán kívül élnek. Segít abban is, hogy mindannyian testvérként becsüljék és szeressék egymást, Tanúsítja továbbá, hogy a magyarság hű Szent Péter utódához: hangsúlyozza a Pax Európeát- az egységes és békés Európa gondolatát- az által, hogy oldalfalain a magyarok által tisztelt szentek és boldogok láthatók. Õk Magyarországon születtek és éltek, vagy ugyan nem Magyarországon születtek, de magyar földön lettek szentté illetve magyarként kerültek idegen országba és ott váltak szentté az ottani népek felemelésére és megszentelésére. Fakadjon fel itt az ide zarándokló magyarok ajkán az imádság...”
