Ismét megrendezte a Lengyel Irodalom Napját a Vörösmarty Társaság Székesfehérváron. Az eseményt megelőzően a résztvevők megkoszorúzták a Katyń-emlékkeresztet, majd konferencia kezdődött a Városházán lengyel irodalmi és történelmi témájú előadásokkal.
A Vörösmarty Társaság fontos küldetésének tekinti a közel 15 esztendős, gyümölcsöző irodalmi kapcsolatok és a kialakult irodalombaráti együttműködések fenntartását – többek között ezt a célt szolgálja a Lengyel Irodalom Napjának megrendezése. A találkozón a kortárs magyar irodalom és irodalomtörténet, valamint a műfordítás-irodalom legkiválóbbjai közül a lengyel irodalom ismerői, képviselői vettek részt.
A Lengyel Irodalom Napja a Városházán és a Katyn emlékkeresztnél
"A testvéri Lengyelország irodalmának népszerűsítése mellett természetesen az írók, alkotóközösségek további gyümölcsöző együttműködése a cél, s az, hogy az érdeklődő fehérváriak ne csak ismerkedjenek a lengyel irodalommal, hanem az alkotók kapcsolódjanak is be ebbe a munkába. Nem egy nemzet ügye az irodalom közösségi szerepének erősítése, hanem két összetartozó nemzet testvériségének eszköze is.” – fogalmazott Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke.
A találkozó előtt a résztvevők közösen koszorúzták meg a Jávor Ottó téri Katyń-emlékkeresztet, melyet 2012. március 24-én, a Magyar-Lengyel Barátság Napja alkalmából avattak fel a lengyel nép nemzeti tragédiájának emlékére. Koszorút helyezett el dr. Cser-Palkovics András polgármester, Jerzy Snopek, Lengyelország magyarországi nagykövete, a Vörösmarty Társaság és a Fejér Szövetség.
A Városházán rendezett kortárs irodalmi-történelmi találkozót dr. Cser-Palkovics András polgármester nyitotta meg, hangsúlyozva a magyar és a lengyel nép szövetségének fontosságát. Mint mondta: „A világunk általában nem a nemzetek barátságáról, hanem az ellenségeskedésről szokott szólni, hol felerősödve, hol alábbhagyva. Azonban én magam nem tudok ahhoz fogható barátságról, ami a lengyel és a magyar embereket összeköti. Ennek minden korszakban megvan a jelentősége.” – fogalmazott, majd hozzátette, a kapcsolat megjelenik például a kulturális életben, annak idején a Katyń-emlékkeresztet is irodalmárok kezdeményezésére állították fel. „Tanulunk egymás történelmi eseményeiből, örömeiből és bánataiból egyaránt, mindkettőből kijutott a két nemzetnek, de a barátság pont attól barátság, hogy a nehéz időkben is ott állunk egymás mellett!”
A polgármester Székesfehérvár városának szolidaritását fejezte ki a lengyelek irányába a lengyel határon zajló migrációs eseményekkel kapcsolatban.
A találkozó további részében Jerzi Snopek nagykövet, költő, író, műfordító „Vezérlő csillag” címmel tartott előadást, majd Bobory Zoltán emlékezett meg Janusz Wójcik költőről, Székesfehérvár Tiszteletbeli Polgáráról, aki évtizedeken keresztül ápolta a magyar-lengyel kapcsolatokat, és tett az értékek kölcsönös megismertetéséért. Cséby Géza „Mindörökké királynak kellett volna maradnia” címmel Báthory István haláláról és temetéséről tartott előadást. Kovács István a varsói felkelésben elesett Krzysztof Kamil Baczynskiről, Cyprian Kamil Norwidról és Edwar Stachura Szekercelármájáról szólt, majd Sutarski Konrád könyvbemutatóját követően Andrzej Straszewski számolt be a magyar-lengyel barátság szolgálatában eltöltött három évtizedes munkájáról.
