Augusztus 1-től új igazgató irányítja a székesfehérvári Vörösmarty Színházat az eddig színészként, illetve az Echo TV elnökeként tevékenykedő Vasvári Csaba személyében, aki 1992-ben diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Eddigi pályafutása során megfordult többek között a Nemzeti Színházban, a Madách Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban és a Győri Nemzeti Színházban is.
Augusztus 1-től új igazgató irányítja a székesfehérvári Vörösmarty Színházat az eddig színészként, illetve az Echo TV elnökeként tevékenykedő Vasvári Csaba személyében, aki 1992-ben diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Eddigi pályafutása során megfordult többek között a Nemzeti Színházban, a Madách Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban és a Győri Nemzeti Színházban is.- A sajtóbeszélgetésen is említette, hogy Fehérvár színházi környezete inkább a budapestire hasonlít, mint azokra a klasszikus vidéki színházi műhelyekére, ahol van ideje a társulatnak arra, hogy sok időt töltsön együtt: a színészek az előadás után beszállnak a buszba és hazamennek a fővárosba. Annyira fontos lenne az együttlét a produkció szempontjából?- Nem minden esetben, de tény, hogy ahol volt idő műhelymunkára, ott kimagasló, nagy presztízsű, szakmailag is jegyzett produkciók jöttek létre, mint például a kaposvári Csiky Gergely Színházban, vagy a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, Verebes István irányítása alatt.
- Székesfehérvárhoz hasonló nagyságú városban már szerzett színházi tapasztalatot, úgy tudom, több évet töltött a Győri Nemzeti Színháznál. - Győr egyedülálló, mert ott van egy olyan színház, ami egészen speciális. Például egy focipálya nagyságú területen kell játszani, „komoly sportteljesítmény volt” színpad egyik végéből a másikba eljutni. Színházak és városok esetében én nem is a lakosságszám alapján keresném az analógiákat, szerintem a helyi sajátosságokból kell kiindulni. Mindenhol más a közönség, ez tapintható a színpadon. Játszottam többek között Fehérváron, Szolnokon, és Győrben: mindenhol másfajta emberek teremnek a városban.
- A bemutatkozó beszélgetésen megemlítette, hogy számos jól bevált recept létezik egy sikeres évad műsortervének összeállítására. Ön szerint léteznek globális színházi receptek, úgy mint egy jól bevált konyhai menüsor? - Globális színházi receptek nincsenek, de egy évad műsortervének összeállításakor vannak törvényszerűségek, amiket figyelembe kell venni. Ha a menüsoros példánál maradunk: a jó séfek jó menüsorokat állítanak össze, a rossz séfek rosszakat. Lehet hogy a szakács még jót is főz belőle, de hiába csinálja meg jól, ha nem olyan étel után következik, amihez illik. A színházi bérletes úgy „fogyasztja” az előadást, hogy jobbára az évad első bemutatóját nézi meg elsőként, a következőt már annak tudatában, hogy ezt látta. Egy városi színház nem engedheti meg, hogy műfajilag nem nyújt változatosságot, kell gyorsabb, könnyebben fogyasztható darab és szofisztikáltabb darab is. Mindennek megvan a maga ritmusa: ősszel fel kell futtatni az évadot, aránylagos pörgés jön ősz végéig- tél elejéig, majd a karácsonyi időszak megint más színházi szokásokat produkál. Januárban azután jön a mélypont, majd tavasz elejére megint felfut az évad.
- A következő évad műsortervét még Szurdi Miklós igazgató állította össze. Új igazgatóként mit tud hozzátenni a tervekhez?- Van egy olyan szerződésállomány a jövő évad produkcióira vonatkozóan, ami nagyjából rögzített, de meglehetősen más pénzügyi kondíciókkal, mint az eddigiek. Ez szűkíti az ember mozgásterét, csak az átadás - átvétel után tudom megmondani, hogy ennyi és ennyi forint van és azt mire lehet fordítani. Szeretném a legtöbbet megvalósítani abból a programból, amit a pályázatomban megírtam, például, hogy kortárs dráma program legyen a stúdióban és az a négyféle bemutató, amit a Pelikán Kamarateremben terveztem, az is meglegyen.
- Hogyan látja a kőszínház idei műsortervét? Műfajilag változatos a paletta, volt komédia, musical, vígjáték, bohózat és zenés dráma is.- Ha az idei műsortervet és nem a látott produkciókat minősítem, akkor azt mondhatom, hogy Szép Ernő Vőlegény című darabja szerintem jó választás, Szép Ernő egy finoman árnyalt lírikus lény, a darab maga is ilyen, nagy siker tud lenni. Az Aidáról már nem ennyire egyértelmű a véleményem, tudom, hogy a musical mindig vitákat vált ki. Nehéz dolog ez, kicsit olyan, mintha megpróbálnál fekete-Afrikában operettet játszani. Én magam is szeretem a musicaleket, de nagyon-nagyon ki kell találni, hogy milyen musical, miért azt állítom színpadra és ki játszik benne? Alapjába véve kicsit közeg-idegen műfaj ez Magyarországon, imádom nézni a west-end-musicaleket, a brodway musicaleket, csak azok egy másfajta metódusra szocializált gárda által létrehozott darabok, másfajta lelkületű közönségnek. Picit a média, a trendek, a vágyakozás egy boldogabb, szebb, otthonosabb ország felé: ezek teremti meg az alapokat a musicalek erős nézettségének, aminek ha leásunk a legmélyére, kevésszer van benne igazi színházi élmény. Ami igazán lényeges az életben, vagy a színházban, az nem biztos, hogy egy musicalbe rakható be legkönnyebben és ez nem arisztokratizmus. Nagyon jó musical előadásokat láttam már Magyarországon is, de maradéktalanul sohasem voltam elégedett. Turgenyev: Egy hónap falun című darabja nagy kihívás, a Koldusoperát pedig rettenetesen nehéz jól színpadra állítani, ugyanakkor nagy sikert arathat, mert mindenki ismer valamilyen részletet belőle, ha mást nem egy - egy dallamot (Ha a cápa/ szája tátva..) A Bolha a fülbe című darab is jó választás, pörgő lendületes, elegáns francia vígjáték, még ha a fehérváriakkal nem is ilyennek láttatták az idén.
- Mikor gondolt először arra, hogy szeretné kipróbálni egy színház vezetését?- Ezt ritkán kérdezik meg tőlem, és bár nem tűnik annak, de mégis nagyon személyes a kérdés.. Két-három éve érlelődik bennem ez a dolog. A legtöbb fontos dolog, ami történt velem, csak összerendeződött bennem, az ember az élete megfelelő szakaszán egyszerűen csak odaér. Ennek nyilván több összetevője van, áll a hátam mögött bizonyos színházi tapasztalat, bizonyos vezetői tapasztalat, értek impulzusok számos színházban és van az emberben egy különleges aktivitás is a negyvenes évei elején. Van bennem egy olyan affinitás is, hogy mások sorsát is felvállaljam, ne csak a sajátomat.
Hol érezte magát leginkább otthon színészként?- A szolnoki időszakot azért szerettem, mert volt egy összetartó kis közösség, nagyon jóban voltunk a műszakkal is. Megint más miatt szerettem a győri helyzetet, ott voltak olyan kollégák, akikkel komoly baráti viszonyba kerültem, ami azóta is működik. Alapjában véve a feladatok határozzák meg az ember hangulatát, eddigi pályám során olyan feladatok találtak meg, amiknek örültem. Tulajdonképpen én Székesfehérváron érzem most magam a legjobban. Már most kialakultak a kötődések, otthon érzem magam a város utcáin járva, miközben megyek egyik helyről a másikra.
- Színészként több igazgatóváltás élt végig, így tudhatja, hogy éreznek a színészek ilyenkor..- Gyakran megkérdezik, hogy akkor én most nem haragszom-e a társulatra azért, mert a legtöbb szavazatot nem én kaptam. Annyiszor megéltem színészként a vezetőváltást, hogy pontosan tudom: mindig az aktuális igazgató kapja a legtöbb voksot, ezt el kell fogadni. Alapjában véve az ember fél a változástól, macerás dolog például elköltözni, de amikor már az új helyen van az ember, akkor a pozitívumait is értékeli.
Gáspár Péter
