-
„Élünk, dolgozunk, s őrizzük a hagyományokat” - bemutató a Vörösmarty Színházban
Bemutatta a Vörösmarty Színház Székely Csaba Bányavirág című tragikomédiáját a Kozák András Stúdióban. Az előadást Botos Bálint állította színpadra, aki rendezésében a szereplők zárt élethelyzetét helyezte fókuszba, amelyben egy haldokló jelenléte határozza meg a viszonyokat.
2026.04.26. -
Mindent József Attiláról
A Tarsoly Ifjúságért Egyesület és a Vörösmarty Mihály Könyvtár immár 35. alkalommal várta a középiskolás diákokat, hogy a költészet napjához kapcsolódva megmutathassák, mennyire ismerik József Attila életét és hatását a magyar költészetre.
2026.04.24. -
"Angyaltollat keresni mentem"
Nagy László, egykori kiváló író születésének 100. évfordulójára emlékeztek a tavalyi évben a Csoóri Sándor Társaságnál. Az ő kezdeményezésükre rendeztek filmvetítést a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban.
2026.04.24. -
Schumann Salon
A horvát-magyar kapcsolat ápolása volt a célja annak a Schumann Salon elnevezésű irodalmi estnek, amelyet a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban szerveztek meg. A program során a zenei produkciók mellett verseket és prózákat is hallhatott a közönség.
2026.04.24.
Víziváros történetéről szóló könyvet mutattak be a Széna téri Tagkönyvtárban
A „Víziváros története” című könyv bemutatójára került sor a Vörösmarty Mihály Könyvtár Széna téri Tagkönyvtárában. A fehérvári városrész történetét a könyv szerzője, Kovács Eleonóra főlevéltáros ismertette. A beszélgetésen elhangzott, hogy a városrész gyökerei a 18. századba nyúlnak vissza és a 19. század elején kezdik emlegetni önálló részeként Fehérvárnak.
2013.11.27. 18:20 |
A „Víziváros története” című könyv bemutatójára került sor a Vörösmarty Mihály Könyvtár Széna téri Tagkönyvtárában. A fehérvári városrész történetéről a könyv szerzője Kovács Eleonóra főlevéltáros beszélt az érdeklődőknek. A rendezvény Deák Lajosné önkormányzati képviselő hozzájárulásával valósul meg.

A levéltári kutatások mellett fehérváriakkal is beszélgetett a szerző – olyan emberekkel, akik még emlékeztek arra, hogyan nézett ki ez a városrész azelőtt. Levélári kutatás előzte meg a könyv megírását, hiszen fontos volt kideríteni, hogy először mikor fordul elő a városrész neve és mikor mérik ki a telkeket. A 20 század elejétől pedig kalendáriumok és különböző kiadványok is segítették a kutatást. Kovács Eleonóra elmondta, hogy a legtöbb adat a harmincas évekből volt. A szerző kiemelte, hogy az utóbbi 40-50 évben ebben a városrészben történt a legnagyobb változás, ez volt az egyik oka, hogy szerették volna feldolgozni Víziváros történetét. A másik ok pedig a minden emberben élő identitástudat erősítése, kifejezése volt.

A beszélgetésen elhangzott, hogy a városrész gyökerei a 18. századba nyúlnak vissza és a 19. század elején kezdik emlegetni önálló részeként Fehérvárnak. A főbb utcái már az 1850-es években megvoltak az akkor még falusias városrésznek, a 19. század második felében pedig a villanygyár és a gázgyár környéke már ipartelep képet mutat és néhány évtizede a lakótelepi házak határozzák meg az egész városrész képét.