Víziváros történetéről szóló könyvet mutattak be a Széna téri Tagkönyvtárban

A levéltári kutatások mellett fehérváriakkal is beszélgetett a szerző – olyan emberekkel, akik még emlékeztek arra, hogyan nézett ki ez a városrész azelőtt. Levélári kutatás előzte meg a könyv megírását, hiszen fontos volt kideríteni, hogy először mikor fordul elő a városrész neve és mikor mérik ki a telkeket. A 20 század elejétől pedig kalendáriumok és különböző kiadványok is segítették a kutatást. Kovács Eleonóra elmondta, hogy a legtöbb adat a harmincas évekből volt. A szerző kiemelte, hogy az utóbbi 40-50 évben ebben a városrészben történt a legnagyobb változás, ez volt az egyik oka, hogy szerették volna feldolgozni Víziváros történetét. A másik ok pedig a minden emberben élő identitástudat erősítése, kifejezése volt.

A beszélgetésen elhangzott, hogy a városrész gyökerei a 18. századba nyúlnak vissza és a 19. század elején kezdik emlegetni önálló részeként Fehérvárnak. A főbb utcái már az 1850-es években megvoltak az akkor még falusias városrésznek, a 19. század második felében pedig a villanygyár és a gázgyár környéke már ipartelep képet mutat és néhány évtizede a lakótelepi házak határozzák meg az egész városrész képét.