Szent István királyunk az 1030-as években kapta a pápától a Szent Péter-bazilika mellett a San Stefanino-templomot, és ott építette fel a zarándokházat. Ez volt Rómában az első helyszíne és otthona a magyar katolikus egyház zarándokainak. VI. Pius pápa, a Szent Péter-bazilika sekrestyéjének építésekor, 1776-ban lebontatta, így a magyar zarándokok otthon nélkül maradtak. De Szent István magyar király tisztelete a pápa rendeletére tovább folytatódott a Santo Rotondo-bazilikában kialakított kápolnában. Mindszenty József bíboros a zarándokház lebontásának évfordulóján, 1946-ban kérte a Szentatyát, XII. Pius pápát, hogy a Santo Stefano Rotondo-bazilika lehessen az ő bíborosi címtemploma, illetve a templom melletti kolostor fogadhassa a Rómába érkező magyar zarándokokat.
Húsz évvel később, 1967. augusztus 20-án, Szent István napján avatták fel az újonnan épült
Szent István Házat. Felépítésében fontos szerepet játszott Fáy Erzsébet, aki a Zágon József és Mester István lelkészek kezdeményezésére létrejött Szent István Alapítvány segítségével építtette fel a Szent István Házat. A ház igazgatója és az alapítvány elnöke Németh László Imre pápai prelátus, az Olaszországban élő magyarok főlelkésze.
Milyen szerepet játszik napjainkban a Rómában élő illetve Rómába látogató magyar hívők számára a Szent István Ház?
A
Szent István Ház a nemzeti összetartozás jelképe. Fontos a Rómában élő magyarok számára, de még fontosabb, hogy itt otthonra lelhettek egykoron az emigránsok, majd a Magyarországról, Felvidékről, Délvidékről illetve a világ bármely részéről érkező magyarok. Az otthon szóval egyébként óvatosan kell bánnunk. Tudomásul kell vennünk, bármennyire is otthon érezzük magunkat mi, a hosszabb ideje Rómában élők, igazán soha nem leszünk itthon. Hiszen nem lehetünk bennszülött olaszok, és bármennyire őrizzük nemzeti identitásunkat, tiszteljük történelmünket, hazánktól mégis távol élünk. Azt tapasztalom, hogy az idősebbek, akik már emberöltőnyi ideje itt élnek, egyre távolabb kerülnek a hazától, hiszen elhalnak szüleik, testvéreik, barátaik. A mi felelősségünk az, hogy az elveszített kötődéseiket pótoljuk, és találkozásainkkor megerősítést adjunk számukra. A fiatalok természetesen ezt könnyebben átvészelik. Többek között ez is a Szent István Ház feladata.
Hogyan lehet segíteni azokat, akik a Szent István Házban keresik hitüket és az összetartozás reménységét?
A Szent István Ház mindig olyan hely volt, amit a világ teljes magyarsága elfogadott – ha csak ideiglenesen is – otthonául. Ez így volt az emigráció korában és a vasfüggöny lebontása után is. Jelenleg, a rendszerváltás után ez természetesen megerősödött, hiszen most igazi otthont biztosítunk mindnyájuknak. A turistáknak és a zarándokoknak a helyi közösséggel nincs szoros kapcsolatuk, ők elsősorban Rómára kíváncsiak és arra, milyen hitélet fogadja őket e falak között.
A három dátum, 1946, 1967 és 1971 fontossága megértethető-e a magyar hívekkel?
Szerencsére ez gyorsan tudatosul mindenkiben. Most, amikor rövidesen a zarándokház jubileumát ünnepeljük – hiszen 2017-ben lesz felszentelésének ötvenedik évfordulója – külön készülünk arra, hogy a jeles eseményeket méltó módon idézzük fel. Olyan programot szeretnénk kialakítani, hogy aki belép a Szent István Házba, érezze: szerves része gondolatban és személyében is életünknek. Azt szeretnénk, hogy aki meglátogat bennünket, ismerje meg történetünket, annak minden részletét. Emlékezzék Mindszenty bíborosra, arra a megvalósult álomra, amit Istennek hála még ő is megtekinthetett 1971-ben.
Rendkívül sokrétű a feladata, a nap minden szakában tevékenykedik.
Hittel lehet csak élni huszonnégy órán keresztül, másként nem érdemes. Ugyanez vonatkozik a tanításra is. A hétköznapokon dől el igazán, ki, hogyan éli és tartja meg hitét. Az embereknek ma már nem szájbarágós szövegekre van szükségük, sokkal inkább tiszta, nyílt, meggyőző gondolatokra. Igyekszem ennek jegyében ellátni a feladatomat. A jelmondatunk, hogy sohasem azokért szomorkodunk, akik nincsenek itt, hanem azoknak örülünk, akikkel találkozunk.
Mit kívánhat egy a Királyok Városából érkező ember az Örök Városban élőnek?
A lelkész és az ember is azt szeretné, hogy Székesfehérvárról, Szent István városából minél többen jöjjenek, ismerjük meg egymást, és térjenek vissza olyan tapasztalatokkal, amivel hirdethetik a római magyarok szeretetét.
