Székesfehérvár alighanem Magyarország egyetlen nagyvárosa, melynek belterületén a vérfű-hangyaboglárka és a sötétaljú hangyaboglárka is megtalálható. Hagyományteremtő kezdeményezéssel augusztus 1-én, azaz Boglárka-napon, túrát szervez a VÖLGY-HÍD Természetvédelmi Alapítvány, melyen számos érdekességet mesélnek majd el a láprétekről, a séta közben látott növényekről, madarakról és lepkékről.
A boglárkafélék közé tartozik több, Székesfehérvár környékén is élő vadvirág, mint a fekete kökörcsin, a tavaszi hérics, a salátaboglárka, vagy a bogláros szellőrózsa. És még nincs vége: a rétek felett ott cikáznak a szárnyuk fonákján jellegzetes pettyezést viselő boglárkalepkék is. Virágzó névrokonaikhoz hasonlóan ide is nagyon sok faj tartozik.
Székesfehérvár nyugati fele hajdanán összefüggött a Sárréttel, a növényzet kisebb-nagyobb foltokban máig őrzi ezt a kapcsolatot. A legjellemzőbb élőhelytípus a láprét, amely tavasszal tocsogós, később kiszáradó. Ha ezeken a réteken a kaszálás nyár elejéig megtörténik, akkor a sarjadó zöld fű között gyönyörűen pompáznak a különféle virágok. Köztük az egyik legszebb egy július második felétől szeptemberig nyíló borvörös virágzatú növény. Csak egészen közelről, az egyes virágokat megfigyelve venni észre, hogy a rózsafélék közé tartozik, tehát a vadrózsa, az alma vagy éppen a cseresznye rokona. Neve őszi vérfű, ez egyszerre utal a vérvörös virágszínre, illetve az állítólagos vérzéscsillapító hatására. A Dunántúlon a természetes állapotú lápréteken néhol gyakori. Székesfehérvár belterületén is több helyen találkozhatunk kisebb-nagyobb állományaival, így a Szárazréten, a Vörösmarty-halastó környékén, a Palotavárosi-tavak mellett, de legszebb tömegei a Demkóhegyen nyílnak. Nem áll természetvédelmi oltalom alatt, mégis kiemelt fontosságú. Kizárólagos tápnövénye ugyanis két védett, 50.000 Ft eszmei értékű, közösségi jelentőségű (azaz Natura 2000 jelölőfaj) lepkének, a vérfű-hangyaboglárkának és a sötétaljú hangyaboglárkának.
Ezek a parányi lepkék csak egy évet élnek, ennek nagy részét lárvaállapotban. Nyáron, az őszi vérfű virágzása idején zajlik a rajzásuk, egyetlen céljuk a párkeresés, a nőstény a vérfű virágzatába petéz, majd hamarosan elpusztulnak. A virágzatban kikelő lárvák egy idő után kirágják magukat, selyemfonálon leereszkednek a földre. A megtévesztő illatú, édes mézharmatot kiválasztó hernyót bizonyos hangyafajok a bolyukba viszik, ott etetik, védelmezik. A „ravasz” hernyó még a hangyatojásokat is megdézsmálja, ám a mézharmattal lekenyerezett hangyákat ez sem zavarja. A boly védelmében vészeli át a telet, itt bábozódik be és innen indul el a fajfenntartás útjának utolsó állomására a következő nyáron.
Székesfehérvár alighanem Magyarország egyetlen nagyvárosa, melynek belterületén mindkét említett hangyaboglárka megtalálható. A "VÖLGY_HÍD" Természetvédelmi Alapítvány célja, hogy évente egyszer, augusztus 1-én, azaz Boglárka-napon ők legyenek a főszereplők. Egy kellemes délelőtti séta során meglátogatják a legnépesebb lepkeállományoknak otthont adó lápréteket, gyönyörködhetnek az őszi vérfű szépségében, megismerkedhetnek a réteken csapongó megannyi lepkével, köztük a ritka hangyaboglárkákval. A néhány kilométeres túrát szakemberek vezetik, akik számos érdekességet mesélnek majd el a láprétekről, a séta közben látott növényekről, madarakról, lepkékről.
A kirándulásra fejfedőt, ivóvizet, napvédő krémet mindenki hozzon! A félénk lepkék megfigyelésénél pedig jó szolgálatot tehet a távcső. Szeretettel várnak mindenkit, aki szeretné jobban megismerni Székesfehérvár természeti értékeit!