Hermannos zeneiskolások és munkácsys kisdiákok énekeltek a Belvárosban

A Zene Világnapjának az alapötlete Yehudi Menuhin hegedűművésztől származik, aki a spontán zenei megnyilvánulások, köztéri koncertek mellett szólva kezdeményezte a megemlékezést, hogy a zene és az élmény öröme minél több emberhez elérjen. A fehérvári ünneplés délelőtt kezdődött: két iskola örvendeztette meg műsorral a járókelőket a Belvárosban.

A Nemzeti Emlékhely mellett a Munkácsy Mihály Általános Iskola alsó tagozatos tanulói énekeltek, vidám népdalcsokorral csaltak mosolyt a járókelők arcára. Tíz osztály adott műsort, a repertoárjukban a tréfás dalok között a Feleségem olyan tiszta, az Aluszol-e jó juhász?, vagy a S a te fejed akkora című énekek szerepeltek többek között, amiket a gyerekek valódi élvezettel adtak elő. „A dalokban a vidámságot, a humort kerestük. Az a tapasztalatunk, hogy a gyerekek nagyon szeretnek énekelni. Erre nálunk nemcsak énekórákon kerül sor, hiszen hetente van egy néptánc óra minden osztályban, és a kettő nagyon jól működik együtt.” – mondta el Kneifelné Vass Éva a kezdeményezés kapcsán. Az iskola a zenei nevelésben a Kodály-módszert alkalmazza, a művészeti nevelésben a kreativitás, az önkifejező képesség és az érzelmi nyitottság kialakítását hangsúlyozzák. A kis koncert a Télen tetűt teleltettem közös produkcióval zárult; a gyerekeket Bókáné Zemancsek Edit, Polesznyák Lászlóné, Kneifelné Vass Éva, Fux István, Lippai György, Oláh-Molnár József és Becze Ferencné készítették fel.

A több éves hagyományhoz híven a Zene Világnapján a Városház téren térzenét adtak a Székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjai. A programban a klasszikus és a népzenész muzsikus diákok egyaránt szerepet kaptak: „Hat éve adtunk először koncertet a Zene Világnapján, évről évre minél több embert igyekszünk megszólítani az utcán: hogy ne csak a koncerttermekbe, zenei rendezvényekre ellátogatók élvezhessék a zenét. Nagy öröm számomra, hogy több száz óvodás eljött ma, és itt táncolnak a Városház téren.” – mondta el Fekete Ferenc igazgató. A koncertet elsősorban a szakközépiskolás konzisok adták, de az alapfokú zeneiskolások is bemutatkozhattak. Ahogy az iskola igazgatója fogalmazott, a repertoárt maguk a diákok határozzák meg: a tanévből alig telt el egy hónap, de már vannak kész dalok, zeneszámok a tarsolyukban, amit örömmel mutattak be a nagyközönségnek, hogy a zene örömét egyre több emberhez eljuttassák. A felkészítésben Varró János, Cserta Balázs, Enyedi Ágnes, Szabó Ágnes, Jobbágy Bence, Kneifel György, Balogh Irén, Réman Zsófia és Micskó Béla segítették a diákokat.

A koncerttel kapcsolatban Szabó Ágnes úgy fogalmazott, hogy a színvonalas térzene, a világnapi koncert a Zeneiskolában folytatott művészetoktatás gyümölcse: „Az a célunk, hogy a mindennapokra neveljünk zeneszerető embereket, akik harmóniában élnek a zenével, örömüket vagy bánatukat énekkel, zenével fejezik ki. Nagyon örültem, hogy a közönségünk nagyrészt óvodásokból állt, hiszen a gyerekkorban fontos, hogy legyen mindenkinek sok-sok meghatározó zenei élménye. Később ezek az élmények motiválhatnak valakit arra, hogy például hegedűt fogjon a kezébe. Akármilyen zene szólalt meg, a gyerekek rögtön kifejezték a mozdulataikkal, táncra pördültek. A zenei nevelést már kicsi korban el kell kezdeni: a zene, a tánc és mindennemű alkotói tevékenység mindenképpen fejlesztően hat egy gyermek életében.”