-
Gyermekneurológus kongresszus
Székesfehérváron rendezik az idén 50 éves Magyar Gyermekneurológiai Társaság 48. kongresszusát. A tanácskozás részvevői megemlékeznek az alapítókról és megosztják egymással a diagnosztikában és a terápiás módszerekben szerzett tapasztalatokat, valamint az elérhető legújabb tudományos módszereket. A kongresszus csütörtöktől szombatig tart mintegy 200 résztvevővel.
2024.04.25. -
Szakmák Utcája
A Székesfehérvári Szakképzési Centrum valamennyi intézménye bemutatkozott szerdán az idei Szakmák Utcáján. A nap során a diákok és a szülők megismerkedhettek az iskolák képzési profiljával, valamint a duális képzésben résztvevő cégek munkájával is.
2024.04.24. -
Elkészültek a tervek
Egy modern, több szaunával és gőzkabinnal felszerelt wellnes részleggel bővülne, energetikailag pedig jelentősen korszerűbb lenne a városi uszoda, ha elindulhatna annak korszerűsítése 1-2 éven belül. A felújítási terveket a Városházán mutatták be.
2024.04.25. -
Gyermekneurológus kongresszus
50 éve alakult meg a magyar gyermekneurológusokat összefogó tudományos társaság, melynek 48. konferenciáját Székesfehérváron rendezik. Az orvosok az egyik fehérvári szállodában a gyermekeket érintő betegségekről, kezelési módokról tanácskoznak.
2024.04.25.
„Emlékezés, üzenet és jelkép” - Felsőváros II. világháborús áldozatainak állítottak emlékművet
„Első pillanatban talán ellentmondásosnak tűnhet egy háború polgári áldozataira emlékezni. A régebbi századok háborúi jellemzően a harctereken zajlottak. A XIX. század négy nagy háborújában – a napóleoni háborúkban, az 1848/49-es szabadságharcban, a solferinói és a königgratzi ütközetekben – életét vesztette mintegy 150 ezer magyar katona és nem volt polgári áldozat." - mondta Vargha Tamás Fehérvár országgyűlési képviselője, miniszterhelyettes. "Aztán jött az I. világháború, – amelyet még a XIX. század eszközeivel és módszereivel próbáltak megvívni – 650 ezer magyar katonaáldozattal s volt 5 ezer polgári, civil áldozat. A II. világháborúban az elesett katonák száma 300 és 350 ezer közötti, viszont több mint 100 ezer közvetlenül a harcok során elhunyt polgári áldozat is volt. Köztük voltak Felsőváros áldozatai is, akikre emlékezünk. Ez az emlékmű egyszerre emlékezés, üzenet és jelkép, ami magába sűrítve őrzi Felsőváros fájdalmát. Őrzi az emlékeket, a nagypapa utolsó mosolyát, azt a fájdalmat, amelyet a Felsővárosiak átéltek. Üzenet is, mely azt üzeni, hogy emlékeznünk kötelesség, és azt is üzeni, hogy nem csak emlékeznünk kell, hanem el kell hozni ide a gyerekeket, az unokákat és dédunokákat, le kell tenni egy szál virágot és el kell mesélni, hogy milyen volt a nagypapa, az édesapa, a dédpapa, akit elvesztettünk." - fogalmazott beszédében Vargha Tamás, majd megköszönte Nagy Edit szobrászművésznek, hogy Felsőváros fájdalmát az emlékműben megörökítette.
Felsőváros polgárainak képviseletében Fekete Pál emlékezett a több mint hetven évvel ezelőtt történtekre. Pali bácsi megindító történetét, melyben elmesélte hogyan élte túl édesanyjával és testvéreivel a háborút Székesfehérváron itt olvashatja el!
Levéltári adatok alapján idézett számokat, melyek önmagukért beszélnek. "A források szerint Székesfehérvár mintegy 7200 lakóházából 800 teljesen romba dőlt. Súlyosan megsérült 2750, könnyebben megsérült mintegy 4150 ház, 142 középületből pedig 21 teljesen megsemmisült. Ha belegondolunk, szinte nem volt olyan lakóház Székesfehérváron, amelynek valamilyen sérülésben ne lett volna része."
Az 1941. évi népszámlálás idején a lakosság lélekszáma 47. 968 fő volt. A frontharcok idejére ez megközelítette az 50.000 főt is, majd a háború végén, alig érte el a 30 ezer főt. 1946-ra is csak 37 ezer főig emelkedett.
"A számok mögött emberi, családi sorsok voltak. Hányan, de hányan vesztették el akár katonaként vagy civil áldozatként gyermeküket, unokájukat, férjüket, édesanyjukat, édesapjukat, rokonokat, barátokjukat, osztálytársukat…" - mondta - Cser-Palkovics András majd köszönetet mondott az alkotónak, a Honvédelmi Minisztériumnak és a Felsővárosiaknak a katonaváros áldozatainak emlékére emelt mementóért.
"Mindent meg kell tennünk, hogy ilyen és ehhez hasonló tragédiák többé ne fordulhassanak elő.”
Bobory Zoltán, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnöke Gál Csaba Sándor versét mint hálaadást tolmácsolta a hazatértekért: „minden háború véget ér egyszer/ minden katona hazatalál/ ki égi ki földi otthonába (…) együtt ülnek az asztalnál/ akik visszatértek/ a pokol kapuiból/ aki velük együtt koplalt, aki helyettük vérzett/ és a félelem lövészárkainak/ labirintusából vércseppjeivel/ utat mutatva/ vezette őket hazafelé/ velük vacsorázik” – idézte a költő háborúellenes, áldozatokra emlékező sorait. Örömét fejezte ki, hogy az erős identitástudattal bíró, hagyománytisztelő városrész méltó emlékművet kapott – hogy az idegenben nyugvókat gondolatban, lélekben megnyugodva eltemethessék, ez a szobor magasztos szerepe.