A Holokauszt áldozataira emlékeztek hétfőn Székesfehérváron

Székesfehérvár Önkormányzata és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség közösen emlékezett meg a népirtás áldozatairól. Az Óvoda utcai Izraelita temető előtt a Holokauszt áldozatainak emlékművénél délelőtt volt megemlékezés, ahol Fehérvár polgármestere Cser-Palkovics András mondott megemlékező beszédet, majd Neubart Istvánnal, a hitközség elnökével, Vargha Tamás országgyűlési képviselővel, Dancs Norbert járási hivatalvezetővel és Földi Zoltán önkormányzati képviselővel közösen helyeztek el koszorút az emlékműnél.

Az Országgyűlés 2000-ben meghozott döntése értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.

A Holokauszt magyarországi áldozataira emlékeztek Fehérváron

Délután a Zsinagóga emlékműnél tartottak megemlékezést, ahol a Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola diákjainak műsora után emlékező beszédet mondott Csanády László kabinetvezető és Neubart István, a hitközség elnöke.

Csanády László polgármesteri kabinetvezető osztotta meg az „És beszéd el fiadnak!” parancsolat köré szőtt emlékező gondolatait. „Mi most nem csak emlékezni jöttünk, mert ennél jóval több a teendőnk! Az emlékezés csupán egy múltra vonatkozó cselekedet. Emlékezni szép, nemes és felemelő dolog. De a „Beszéld el fiadnak!” parancsolat ennél jóval több. Egy kérés, amit Isten átadott a világnak, ami a jelenben hangzik el, ám már a jövőre vonatkozik.”

Arra hívta fel a figyelmet, hogy legyünk a híd, az összekötő kapocs a múlt, a jelen és a jövő között, hitelesen és alázattal mondjuk el mindazt, ami történt, hiszen az ország és Székesfehérvár emlékezetpolitikája az őszinteséget várja el. Az a feladatunk, hogy megismerjük a múltat, hogy méltóan emlékezhessük. Székesfehérvár közösségének és mindannyiunk kötelessége, hogy a városunk múltja és jövője között az őszinte szavainkból híd épüljön.

Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke a híres székesfehérvári Lánczos család történetén keresztül emlékezett meg az egykori fehérvéri zsidó közösség életéről. Az 1930-as születésű Lánczos György és családja 1944 júniusában hagyta el otthonát, és költözött csendőri kísérettel a zsidókat gyűjtő, úgynevezett csillagos házak egyikébe. Még ebben a hónapban bevagonírozták, majd Auschwitz-Birkenauba deportálták őket. Lánczos György Katowitz-ba, majd Matthausenbe került. A matthauseni koncertrációs tábor 1945. májusi felszabadítása után, gyötrelmes úton hazakerült, ám itthon már nem tudott iskolába járni, tanulni és beilleszkedni, mert minden családtagját megölték. 1948-ban Izraelben keresett új otthon, 1997-ben emlékkötetet írt a székesfehérvári és Fejér megyei zsidóságról, illetve anyagilag és erkölcsileg is kivette a részét a Zsinagóga-emlékmű felállításából. 2012-ben hunyt el.
„Ezen a napon nem csak a zsidó vallású mártírjainkra, hanem a holocaust összes áldozatára, és azokra a katonákra is emlékezünk, akik lerombolták a gettók és lágerek falait, megnyitották a szabadsághoz vezető utat a végsőkig elgyötört emberek számára. Emlékezünk azokra az embermentőkre, akik akár szervezetten, akár egyénileg sokszor a saját életük kockáztatásával is az üldözöttek mellé álltak, hogy segítséget nyújtsanak, életet mentsenek.” – zárta gondolatait Neubart István.

A beszédeket követően közösen koszorúzott Csanády László kabinetvezető, Neubart István hitközségi elnök, Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató, valamint Dr. Dienesné Fluck Györgyi és Ráczné Földi Judit önkormányzati képviselő. Az esemény résztvevői szintén elhelyezték az emlékezés virágait és köveit a Zsinagóga-emlékműnél.

Az 1941-ben még 2075 tagú székesfehérvári hitközségből az 1946. évi összeírás szerint mindössze 289-en maradtak.

A kiűzetésre és halálra ítélt embereket Fehérváron is a „gettógyűjtőházakba” zárták, majd 1944. június 6-án a város peremére, a vasútállomás melletti Szabó-téglagyárba hurcolták. A téglagyárban 1944. június 10-e és 13-a között semmilyen élelmezés nem volt és már itt többen öngyilkosságot követtek el. Az itt összegyűjtött 2743 zsidó ember végső elszállítására június 14-én került sor. Az útra fejenként 2 kg kenyeret és 0,25 kg margarint osztottak. A hitközségi feljegyzések 2866 személy kiszállítását rögzítették. Közülük 1850 székesfehérvári lakos volt. Az üldöztetések következtében a zsidó túlélők száma Fehérvár lakosságának töredékét, mindössze 0,6 százalékát tette ki: 131-en vergődtek vissza a koncentrációs táborokból, 119-en pedig a munkaszolgálatból.

Magyarországon az 1941-es népszámlálás 725 ezer izraelitát mutatott ki a revíziós lépések után megnövekedett területű országban. Kétharmaduk meghalt a munkaszolgálat, a deportálások, a tudatos népirtás következtében. A vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg.