-
Az Aranybulla ünnepe
A II. András magyar király által 1222-ben, a székesfehérvári országgyűlésen kiadott Aranybullát gyakorta hasonlítják az angolok 1215-ös Magna Cartájához. Ennek alapja az, hogy a bulla volt a magyar nemzet első alkotmányos dokumentuma, míg a Magna Carta az angolok első alkotmányos okiratának tekinthető.
2024.04.24. -
Székesfehérvár a frontvonalban
Pénteken délután nyílt meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Szent István Király Múzeum Székesfehérvár a frontvonalban 1944 - 1945 című közös kamara kiállítása. A tárlat több mint egy évig látogatható, keddtől vasárnapig, 10 és 18 óra között. A belépés díjtalan.
2024.04.05. -
Az anyósok kedvenc leshelye
Székesfehérvár egyes belvárosi épületeit jellegzetes sarokerkélyek díszítik, melyek nem csak mutatósak, de komoly társadalmi szerepük is volt régen. Március 30-án, szombaton 10.00 órakor indul a Tourinform Iroda által szervezett séta, melynek keretében mindent megtudhatunk a különleges balkonokról.
2024.03.28. -
Az anyai ágat vizsgálják
Béla macsói herceg maradványainak genetikai vizsgálatával folytatja munkáját a Magyarságkutató Intézet (MKI) Archeogenetikai Kutatóközpontja. Béla macsói herceg genetikai vizsgálata azzal a reménnyel kecsegtet, hogy IV. Béla számos gyermekének a genetikai meghatározásához további támpontokat lehet nyerni.
2024.03.22.
580 éve, 1440. július 17-én koronázták királlyá I. Ulászlót Székesfehérváron
Miután 1439. október 27-én Habsburg Albert magyar király (1437–1439) váratlanul elhunyt, az ország ismét uralkodó nélkül maradt. A trónutódlás megoldatlansága következtében hamarosan polgárháború kerekedett, mivel a várandós özvegy királyné mellé tömörülőkkel szemben a magyar rendek küldöttsége 1440. március 8-án a 16 éves lengyel III. Ulászló királyt (1434–1440) hívta meg a magyar trónra. Bár Ulászló meghívásához Erzsébet királyné színleg maga is hozzáhárult, és tárgyalások folytak Ulászlóval kötendő házasságáról is, valójában időt akart nyerni a maga, és időközben megszületett fia, a későbbi V. László király számára, akit 1440. május 15-én Székesfehérvárott a Visegrádról ellopott Szent Koronával az esztergomi érsek megkoronázott. Mire tehát Ulászló Budára ért, formailag törvényes módon megkoronázott királya volt az országnak.
A magyar rendek ugyanakkor nem kívánták egy csecsemőre bízni a török által fenyegetett ország vezetését, ezért június 29-én arra hivatkozva, hogy ehhez a koronázáshoz nem járultak hozzá, érvénytelennek nyilvánították a gyermek felkenését, kimondva azt az új alapelvet, hogy „a királyok koronázása mindenkor az országlakosok akaratától függ, a korona hatékonysága és ereje pedig az ő hozzájárulásukban rejlik”. Erzsébet királyné ugyanis a koronát és a gyermek László királyt a későbbi III. Frigyes német-római császárhoz (1452–1493) menekítette, annak védelme és gyámsága alá helyezve őket. Szent István koronájának hiányában tehát a magyar szokásjog szerint nem lehetett volna Ulászlót törvényesen királlyá koronázni. A rendek ezért azt is kinyilvánították, hogy az eredeti korona hozzáférhetetlensége miatt annak minden „hatékonyságát, misztériumát és erejét” átruházzák egy másik, Szent István fejereklyetartójáról levett koronára, s addig, amíg a régit vissza nem szerzik, a királyokat eme új koronával kell felavatni. A ceremónia minden egyéb eleme megfelelt a magyar szokásoknak: Szécsi Dénes esztergomi érsek kente fel az új uralkodót Székesfehérvárott, a koronázó templomban.
Ulászló ilyen módon történt felavatása ideológiailag nagy jelentőségű lépés volt. Először kérdőjelezte meg a trón legitim öröklésének elvét, és fejezte ki a rendek felsőbbségét a királyi hatalommal szemben.
Az írást Teiszler Éva, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa készítette.