-
Újra Kortárs Fesztivál
A Kortárs Művészeti Fesztivál szervezőit is megtréfálta a péntek délutáni időjárás, így a programsorozat megnyitóját a Csónakázó-tó partjáról a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ épületébe költöztették. A hirtelen jött jégeső közepette köszöntötte Lehrner Zsolt alpolgármester a résztvevőket.
2024.05.17. -
Rajzfilmek állami gondozottaknak
Állami gondoskodásban – otthonban és családban – élő gyermekek részére tart ingyenes filmvetítést a tapsi.hu – Lapu Bt. csapata május 25-én. A Szent István Művelődési Házban 11 órától Dargay Attila: Az erdő kapitánya, 15 órától Ternovszky Béla: Macskafogó meséjét láthatják a kicsik és nagyok.
2024.05.17. -
Parnasszus kortárs apostolai
Shakespeare kicsit másként. Az Igézőben Takács Tamás vendége volt Fazekas Sándor, aki újra fordította Shakespeare 154 szonettjét.
2024.05.17. -
40 év a népzenében
Ünnepelt a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium. Az iskola egykori és jelenlegi diákjai a Szent István Művelődési Házban köszöntötték az intézmény születésének 40. évfordulóját.
2024.05.17.
Tisztes iparosok a harmincas évekből
Porlepte könyvek, megsárgult fényképek, templomban őrzött zászló és szinte elevenen élő emlékek – a Zsolt utcai tagkönyvtárban a harmincas évek tisztes, fehérvári iparosaira emlékeztek a Szent István Emlékév keretében, akik erkölcsből, szorgalomból és hősiességből is példát mutattak.
2013.04.02. 08:13 |
Porlepte könyvek, megsárgult fényképek, templomban őrzött zászló és szinte elevenen élő emlékek – a Zsolt utcai tagkönyvtárban a harmincas évek tisztes, fehérvári iparosaira emlékeztek a Szent István Emlékév keretében, akik erkölcsből, szorgalomból és hősiességből is példát mutattak.
A helyi iparosok ha kellett a tűzoltásban segítettek, és anyagilag támogatták az agg mestereket és az árvákat. (Fotó: Kiss László)
Rostási Imréné Mária, Hegedűs Sándor csizmadia lánya elmondta, hogy Székesfehérvár városa a harmincas években megbecsülte, és szerette a helyi mesterembereket, mert felismerték, az ipar a nemzet erőtartaléka. Majd elővett egy kissé sárgás, viharvert könyvet, amely az 1938-as jubileumi évben adtak ki, és a fehérvári iparoscsaládokat mutatta be.
Tóth Lászlóné Csitáry Judit, Csitáry G. Jenő nyomdászmester lánya hozzátette, hogy annak idején a nyolc testvér közül édesapja örökölte a nyomdát. Az államosítás után szinte földönfutóvá váltunk, de apu ennek ellenére is belenyugvással fogadta a sorsát, és élete végéig Inotára járt ki dolgozni, ahol mindenki szerette – emlékezett vissza az asszony.
Török Jánosné Margit, Török János cserepes menye arról mesélt, hogy a cserepesek a zászlójukat nagy becsben tartották, amely sajnos a II. világháború után szinte teljesen tönkrement. Akkor még nem oszlatták fel a szerzetesrendeket, ezért az apácák újra tudták hímezni. Ma ezt a zászlót a felsővárosi templomban őrzik.
Gödényné Ivanics Erzsébet, Mahacsek János szűcsmester unokája pedig úgy beszélt a nagypapájáról, mintha még mindig élne: „A nagypapa a nagymamával egy József utcai lakásban élt. Az egyik szobában laktak, a másikban pedig a műhelyt alakították ki. Szorgalmasan és hittel dolgoztak, ezért szépen gyarapodtak. Szőlőt, oldalkocsis motort vettek, és még a szomszédos házat is meg tudták vásárolni. Anyukám is megtanulta a szakmát, mert a nagypapa azt mondta, hogy ha valami történik, akkor is lesz kenyér a lánya kezében. Sajnos igaza lett, 1944-ben több iparossal, orvossal és ügyvéddel együtt külföldre vitték, ahonnan már nem jött vissza, pedig a mama éveken át várta.” – emlékezett Zsóka néni, aki ezután hozzátette, hogy a nagymamája és anyukája továbbvitte az ipart. Az ipart végül az öccse adta le, mert úgy változott a gazdasági környezet, hogy már alig volt olyan, aki meg tudta, vagy meg akarta fizetni az igazi, minőségi szőrmét.