Kisfilmek az archívumból - a közelmúltban elhunyt Kallós Zoltánra emlékeztek

A február 14-én, életének 92. évében elhunyt Kallós Zoltánra, Kossuth-nagydíjas, a Nemzet Művésze, Corvin-lánccal és Europa Nostra-díjjal kitüntetett néprajzkutatóra emlékeztek kedden, Székesfehérváron, a Vörösmarty Társaság termében. Az emlékesten a házigazda, Vakler Lajos négy olyan kisfilmjét vetítették le, amelyeket a Fehérvár Médiacentrum archívuma őriz.
2018.03.07. 07:44 |
Kisfilmek az archívumból - a közelmúltban elhunyt Kallós Zoltánra emlékeztek

Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy miként tudjuk méltóvá tenni ezt a napot, hiszen a közelmúltban ment el Zoli bácsi, akit Székesfehérvár tiszteletbeli polgáraként köszönthettük esztendőről esztendőre városunkban. Talán kevesebben tudják, hogy az elmúlt esztendőben Magyarország Kormánya és a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával megújult Zoli bácsi álma, a Válaszúti Múzeum, amely nagyon sokat jelentett neki. Ahol a Mezőségtől, Kalotaszegtől Moldváig, minden egyes néprajzi egység, népcsoport tárgyi emlékei megtalálhatók.” - mondta el Vakler Lajos, a Fehérvár Médiacentrum szerkesztő-műsorvezetője.

Ha Zoli bácsit kellene jellemeznem, leginkább úgy fogalmaznék, hogy kétféle pásztor létezik; az egyik bottal tereli a nyájat, a másik pedig csengettyűszóval hívja maga után. Vagy furulyával. Zoli bácsi ilyen volt, az ő hangszere a furulya volt. Hetven esztendei szolgálatával őrizte a magyar nyelvet, a magyar népi kultúrát, hagyományokat, egy olyan korszakban, amikor ezért Romániában üldöztetés várt rá.” - tette hozzá a Penna Regia-díjas és Prima Primissima különdíjas újságíró.

Kallós Zoltán az elmúlt évtizedekben rengeteget járt Székesfehérváron. Illyés Tünde és családja, barátaik vigyázták Zoli bácsi egészségét. Számos jótékonysági estet szervezett Fehérvár közössége ezen hosszú évtizedek alatt, amelyekkel nemcsak a Kallós Zoltán Alapítványt, hanem csángó oktatási intézményeket, a magyar nyelv oktatását is támogatta.” - fogalmazott Dr. Lukácsy József.

A Vörösmarty Társaság alelnöke hangsúlyozta: „Amikor Kallós Zoltán eltávozott közülünk, befejezett életművet, egy teljes intézményrendszert hagyott a nemzet közösségére. Élete tanúságtétel volt, egy csodálatos hazát hozott létre az elveszejtett hazában, tevékenységét Isten áldása kísérte, nyugodjék békében.”

Rengeteg élményem és emlékem van Kallós Zoli bácsival kapcsolatosan, hiszen már kicsiny gyermekkorom óta ismertem őt. Válaszúti táborok, éneklések, beszélgetések. Nagyon sokat tanultam az ő hozzáállásából, a kultúrához való viszonyából. Neki köszönhetően, az ő tanácsára mentem el először gyűjteni. Gyermekkoromban felfigyelt rám, később, népdal-énekesként nagyatyai jóindulattal segített, sok helyre elvitt énekelni. Nagyon nagy élmény volt számomra, hogy több alkalommal közösen is énekelhettünk.” - elevenítette fel emlékeit Enyedi Ágnes, népdalénekes, aki magyarszováti népdalokat, köztük Kallós Zoltán legkedvesebb dalát is elénekelte.