Február 13-án, pénteken 16.30-kor a Vörösmarty Színház Forrás Galériájának újabb tárlatára várjuk a publikumot. Szemadám György Munkácsy Mihály-díjas festőművész, író, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagjának „Enigmatikus helyek” című kiállítását Haris László fotóművész nyitja meg.
Február 13-án, pénteken 16.30-kor a Vörösmarty Színház Forrás Galériájának újabb tárlatára várjuk a publikumot. Szemadám György Munkácsy Mihály-díjas festőművész, író, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagjának „Enigmatikus helyek” című kiállítását Haris László fotóművész nyitja meg.
Szemadám György festőművész, író 1947-ben született Budapesten. Személyiségének és festészetének indulását Vaszkó Erzsébet befolyásolta, alakította. Mellette korai munkáira Bálint Endre, Barcsay Jenő és Korniss Dezső munkássága is hatott. Az 1970-es évek első felében több happening és performansz résztvevője, organizátora volt, melyeket a kor kultúrpolitikája, mint minden avantgárd megmozdulást, a rendszer elleni provokációnak tekintett. 1969 óta kiállító művész. 1978-tól számtalan publicisztikát, esszét, képzőművészeti, fotó- és filmkritikát, kultúrtörténeti és művészetelméleti tanulmányt tett közzé. 1982-1984 között az Amatőr Képzőművészek Tanácsának elnökeként, 1989-1993 között a Magyar Nemzeti Galéria GYIK (Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti) Műhelyének vezetőjeként, 1992-1995 között a Magyar Festők Társaságának társelnökeként tevékenykedett. 1993-ban a Magyar Mozgókép Közalapítvány animációs szakkuratóriumának elnöke lett. 1993-ig rendszeresen vezetett alkotótáborokat és végzett művészetterápiás munkát. 1997-1999 között a Magyar Televízió Vizuális Művészetek Szerkesztőségének vezetője volt, több képzőművészeti műsorát is láthattuk. 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának rendes tagja, 2014-től az akadémia elnökségi tagja. Munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, Munkácsy Mihály-díjjal, Simsay Ildikó-díjjal.
Festményei stilizált, jelszerű állatokat, sokszor madarakat megjelenítő, elvont formatöredékeket bemutató ábrázolások, melyeknek stiláris jellemzői a redukált formák, a hangsúlyos színmezők és a határozott kontúrok. Képein elszigetelt festői jeleknek, azok összefüggésének tárgyi azonosíthatósága helyett egy-egy idea tárgyiasul a festői jelek logikus vagy illogikus kapcsolódásában, s ezek a gondolatok hol technikailag rendkívül kimunkáltan, hol a technika milyenségére kérdeznek rá, vagy emberi problémákat feszegetnek. A kiállításon a művész archív pigment nyomataiból kapunk válogatást, melyek már többször, nagy sikerrel mutatkoztak be a közönség előtt.
