Áron Nagy Lajos festőművészre emlékeztek halálának 30. évfordulóján

Áron Nagy Lajosról halálának 30. évfordulója alkalmából rendeztek kiállítást és vetítést a Vörösmarty Társaság Kossuth utcai székházában. A művész rajzaiból álló kamara kiállítást Izinger Katalin művészettörténész nyitotta meg, majd bemutatták a művész életéről készült, dokumentumokból összeállított DVD-t is. Áron Nagy Lajos foltszerűen festett, dekoratív, lírai hangulatú tájképek, portrék, életképek jellemzik munkásságát.
2017.11.29. 18:33 |
Áron Nagy Lajos festőművészre emlékeztek halálának 30. évfordulóján
Kiállítással és vetítéssel emlékezett névadójára az Áron Nagy Lajos Művészetbarát Kör szerdán. A rendezvényen Izinger Katalin művészettörténész kiemelte, hogy hatalmas szeretet övezte és övezi Áron-Nagy Lajos alakját Székesfehérváron, mindig, mindenki csak jót mondott róla mint művészről, művészetszervezőről és tanárról.  Megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy Áron Nagy festményein és grafikáin a táj szépségeit, mélységeit tudta erőteljesen visszaadni,  érzelmeit a tájképek gondos megformálása közben, elsősorban színekkel fejezi ki.„A valós táj csak kiindulópont, az elkészült kép már a pillanatnyi lelki hangulat rögzítése. Bár több elbeszélő, alakokat, jeleneteket ábrázoló képe van, mindenekelőtt a táj művésze volt.” – fogalmazott Izinger Katalin, aki külön szólt a vízi, vízparti tájat ábrázoló, párában oldódó, tükröző és tükröződő arculat jellegzetes ábrázolásáról is.  A művészettörténész értelmezésében Áron Nagy Lajos „túllépett az idilli realizmuson, és pillanatnyi látványrögzítő impresszionizmuson is. A táj elemeit csak kiindulásul, eszközül szolgáltak számára, hogy valami mélyebbet, átfogóbbat fejezzen ki és utaljon arra, amit mindenségnek szokás nevezni.” A megnyitót követően a közönség is megismerhette azt a dokumentumokból összeállított DVD-t, ami a művész életéről készült. A rendezvényen részt vett Székesfehérvár alpolgármestere, Brájer Éva is, az est házigazdája dr. Lakner József volt.Áron Nagy Lajos 1939-től Székesfehérváron élt, az alkotó munka mellett rajzpedagógusként dolgozott. 1971-ben Székesfehérvár díszpolgárává választották. 1935-től szerepelt Fejér megyei és országos kiállításokon. Első egyéni kiállítását 1955-ben rendezte. 1959-től több alkalommal Székesfehérváron, 1967-ben a Műcsarnok győri kiállítótermében, s több más kiállítóhelyen mutatta be műveit. Csoportos kiállításon szerepelt 1978-ban a Magyar Nemzeti Galériában és többször a Műcsarnokban. 1963-ban a székesfehérvári Vörösmarty Színházba Csongor és Tünde címmel készített pannót. Murális kompozíciói találhatók Bakonycsernyén, Mosonszentjánoson és a székesfehérvári Magyar Király Hotelben. Képei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a székesfehérvári István Király Múzeum gyűjteményében.