A hiteles zenész, aki példaképe a jövő generációjának – interjú Drahos Bélával

Drahos Béla Liszt Ferenc-, Artisjus- és Doppler-díjas zenész, fuvolaművész, karmester, zenetanár Fehérvár kulturális életének meghatározó egyénisége. Kezei alatt az Alba Regia Szimfonikus zenekar mérhetetlen szakmai fejlődésen ment át. Karmesteri ambíciói erősödnek Bernstein, Matacic, Inbal, Gardelli, Ferencsik irányítása alatt játszva, Kobajashi Ken-Ichiro karmester-asszisztense volt.
2017.10.02. 07:24 |
A hiteles zenész, aki példaképe a jövő generációjának – interjú Drahos Bélával

Nyolc évesen többnyire a foci érdekli a fiúkat, téged a zene foglalkoztatott…

Egy négy gyerekes családba születtem negyedikként, a testvéreim zeneiskolában tanultak, amikor pólyásként belém ívódott a zene. Később zongoráztam, hegedültem, ami nem volt egyszerű, balkezesként át is kellett húrozni nekem, majd egy csodálatos házaspárnak köszönhetően jött a fuvola nyolc évesen. Érdekes volt a kezdet, Kaposváron azt mondták a kísérőmnek, ne tessen ficegni, 14-15 évesen kezdenek el fuvolázni a gyerekek…de nekem sikerült, azóta is mindennap kezemben van a hangszer.

Nyolc évesen kezdett fuvolázni, ma Székesfehérvár Díszpolgára.

1966-ban a Kaposvári Szimfonikus Zenekar tagja voltál, 1967-től a Kaposvári Csiky Gergely Színház első fuvolása voltál. 1971-ben elnyerted a Concertino Praha 71 nemzetközi zenei verseny első díját, '72-ben a Magyar Televízió Fuvolaversenyének fődíját, '73-ban Pozsonyban az UNESCO nagydíját…

Érdekes volt ez a prágai verseny, a világ 140 országából 500 fuvolistának a felvételét hallgatták meg, tehát nem is láttak bennünket, így nyertem el a nemzetközi zsűri díját.

Szólistaként, kamarazenészként és zenekari tagként számos koncertet adtál a világ legrangosabb koncerttermeiben, így a londoni Barbican Centerben, a New York-i Carnegie Hallban, a tokioi Suntory Hallban, a Moszkvai Konzervatóriumban, a müncheni Hercules Saalban, a salzburgi Festspielhausban, a Berlini Filmarmóniában. 1988-ban a New Zealand Symphony Orchestra szólistájaként Új-Zélandon vendégszerepeltél, majd szólóesteket adtál Berlinben és Párizsban. 1990-ban Mozart összes fuvolaversenyét lemezre vetted… majd Beethoven és Haydn összes szimfóniáját…

Engem mindig foglalkoztatott, hogy miként lehet a mába átformálni, picit átértékelni a hangokat, az egykori dallamokat…az előadóművész feladata, hogy minden pillanatában újat alkosson, s Kistétényi Melinda után már tudom, hogy színe is van a zenének…amúgy mondom is a növendékeimnek, hogy húsz másodpercetek van, hogy megnyerjétek a közönséget, hogy ha köhögnie kell a hallgatónak, se nyúljon a cukorkához…
1991-ben beiratkoztál Karl Österreicher mesterkurzusára Bécsben, és bíztatására még ebben az évben bemutatkoztál a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara élén, majd az Állami Hangversenyzenekart dirigáltad Eisenstadtban. Közben a Kaposvári Szimfonikus Zenekar vezető karnagya lettél, 1993-ban a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólófuvolistája és ezzel a zenekarral karmesterként Angliában, Németországban és Ausztriában turnézol. Hogyan jött az életedbe Kobajashi Ken-Ichiro?

Karmesterséget tanultam Bécsben 1989-ben, több százan voltunk, nehéz szakma, a karmester kicsit közlekedési rendőr is…arra emlékszem, hogy soha semmit nem lehetett másként csinálni, mint a mester. Egyszer Dvorak Újvilág szimfóniáját másként értelmeztem, úgy éreztem, hogy ki kell bontakoznom, nos, ő megorrolt erre, de később elfogadott. Hihetetlenül felemelő érzés tízezer embernek játszani, de hatalmas felelősség is…nagyszerű érzés volt Domingóval Tokióban találkozni, egy olyan helyen, ahol nemzetek zenészei találkoztak.

Mit vázol a jövő?

Tavasszal új koncertek jönnek, fontos tovább atyáskodni a Zeneakadémia hallgatói fölött, de ami a leglényegesebb: mindig légy hiteles, mert ennél nem lehet fontosabb!