-
Hogyan (NE)értsük félre egymást!
“Hogyan (NE)értsük félre egymást” címmel szerveznek kötetlen beszélgetős estet az Igézőben május 14-én, kedden 18 órai kezdettel. Neves szakemberekkel találkozhatunk a programon, melyre a belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött.
2024.05.13. -
Tudom, hogy van jogom
Székesfehérvárra, a Bugát Pál Technikumba érkezett az az országos vándorkiállítást, amelyet az Integrált Jogvédelmi Szolgálat szervezett annak érdekében, hogy a szociális intézményekben élők világát, és az általuk megélt ellátotti jogokat megismerhetővé és megérthetővé tegye. A tárlat május 22-ig látható a Bugát Technikum aulájában.
2024.05.13. -
Elbúcsúztak a GEO-sok
Utolsó közös útjukra indultak az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karának végzős diákjai. A valétálók az alma materüktől a selmeci hagyományokhoz hűen, fáklyás felvonulással búcsúztak.
2024.05.13. -
Fél évszázadon át tartó szenvedély
Egy évszázad, 52 év szenvedély. 100. születésnapját ünnepelte a Polski fiat rajongó Fodor Kálmánné családja, volt tanítványai és a polski fiat klub társaságában. Az eseményen Cser-Palkovics András is gratulált és miniszterelnöki emléklapot is átadott.
2024.05.13.
A Fejér megyei zsidóság deportálásának 78. évfordulójára emlékeztek
A vasárnapi megemlékezést Darvas István főrabbi vezette a Mártírok Emlékcsarnokában, ahol beszédet mondott Lehrner Zsolt, Székesfehérvár alpolgármestere is.
Az 1941-ben még 2075 tagú székesfehérvári hitközségből az 1946. évi összeírás szerint mindössze 289-en maradtak. A kiűzetésre és halálra ítélt embereket a „gettógyűjtőházakba” zárták és 1944 június 6-án a város peremére, a vasút melletti Szabó-téglagyárba hurcolták. A téglagyárban 1944 június 10-e és 13-a között semmilyen élelmezés nem volt és itt már többen öngyilkosságot követtek el. A 2743 zsidó ember végső elszállítására június 14-én került sor. Erre a tragédiára emlékezett a Fejér megyei és székesfehérvári zsidóság vasárnap a Mártírok emlékcsarnokában.
Lehrner Zsolt alpolgármester megemlékezésében felidézte, hogy 78 évvel ezelőtt a holokauszt következtében a zsidó túlélők száma Székesfehérvár akkori lakosságának töredékét, mintegy 0,6 %-át tette ki.
Az alpolgármester szólt arról is, hogy az emlékezést és a tiszteletet tettekre váltva 1949-ben emelték a mai eseménynek is helyet adó csarnokot és itt áll a csarnok előtti téren az az emlékmű is, ami a holokauszt áldozatainak tiszteletére, a város önkormányzatának kezdeményezésére készült 2014-ben.
"Nincs olyan, hogy valami régen volt, kiváltképp igaz ez akkor, ha a zsidóság történetére, különösen a mieinkre, a székesfehérvári zsidókra gondolunk. Az emlékezés mindennél fontosabb, hiszen mára már nem maradt más a meggyilkoltakból, az egykori fehérvári zsidó polgárokból.." - fogalmazott Székesfehérvár alpolgármestere.
A megemlékezésen részt vett Szénási Jonathán Sándor református lelkész is, aki imádságában arra kérte az örökkévaló Istent, hogy őrizzen meg minket attól, hogy ami tőlünk keletre zajlik az továbbterjedjen és ne engedje, hogy tovább folytatódjon a pusztítás és a megkülönböztetés, ami származás szerint különbséget tesz emberek között.
Darvas István főrabbi a Mártírok Emlékcsarnokában megemélekezett a túlélőkről is, akik visszatértek a holokauszt után és akiknek elviselhetetlen fájdalmak után kellett új életet kezdeniük.
Felidézte azt a tórai kötelességet is, hogy emlékezni kell mindarra, ami a múltban történt. "A tóra még egy javaslatot is tesz: kérdezd meg apádat és elmondja neked, kérdezd meg nagyapádat és az időseket és beszámolnak arról, hogy mi történt. A mi közösségünkben egyre inkább fogynak a nagyapák, és kevesebb az apa, akik látták, tudták és személyes tapasztalatból tudják elmondani hogy mi történt. Emiatt is nagyon fontos, hogy évente egyszer vagy többször, egymás között, zsidók és olyan szimpatizánsok, akiket érzékenyen érint ami történt, közösen emlékezzünk." - emelte ki Darvas Iván főrabbi.
A megemlékezés az Óvoda utcai Holokauszt emlékműnél, majd az Izraelita temetőben folytatódott, ahol Darvas István főrabbi vezetésével gyászimát, Kaddist mondtak az áldozatok emlékére.